Bár Dunát nem lehet rekeszteni a magyarországi Can-Am populációval, szinte mindannyian láttunk már egyet ebből a furcsa de nagyon dögös háromkerekűből. Sokan nem tudják, de a Can-Am terepmotorokkal indult a hetvenes évek elején és már akkor az osztrák Rotax erőforrásait használták gépeikben. Egész jó kis krossz- és enduro vasakat építettek, amikor is pechükre gazdájuk, a Bombardier vállalat inkább a szállítmányozás irányába fordította nemes orcáját, süllyesztőbe küldve a bimbódzó motorkerékpáros álmot. Szerencsére 2006-ban megalakult a BRP, vagyis a Bombardier Recreational Products és újraélesztette a Can-Am nevet, elsőként ATV-k gyártásához. Nem sokkal később, 2007-ben bemutatták a három kerekű Spydert.

Can-Am Spyder F3

Ezekben a motorokban (egyezzünk meg abban, hogy simán csak motoroknak hívjuk őket, rendben?) a Rotax jól ismert, 60 fokos hengerszögű V2-ese dolgozik – az, amelyik már az Aprilia Millében is bizonyította képességeit. Váltóból kétféle érhető el mindegyikhez: mindegyik öt sebességes (plusz hátramenet), de míg az egyik teljesen manuális, addig a másiknál szervomotorok végzik el a piszkos munkát helyettünk. A Spyderek RS, ST és RT modellváltozatban készültek, a szinte nakedbike-szerű sportos kiviteltől a luxustúrázóig. Az RT kivitelben pedig új erőforrás és váltó jelent meg – erre azonnal visszatérünk.

Furcsa arányok – igazán izgalmas lehet vezetni is

Minden motorjukban igen fejlett menetstabilizáló elektronika dolgozik (Stability Control System – vagyis SCS – és Traction Control System – azaz TCS). Ez teljesen logikus is, hiszen egy ennyire unikális járműnek elég lenne csak néhány pofon a médiától nyakát szegett Spyder-tulajokról szóló hírekkel, hogy a motoros társadalom örökre elássa az egész koncepciót. Szoktak is panaszkodni az igazi “keményfiúk”, hogy a sebességfüggő szervokormány vagy a menetstabilizáló elektronika túlságosan óvatos, de a cég szerint a biztonság az elsődleges, és így van jól.

Most pedig lássuk, amiért idejöttünk: a Spyder F3-at!

Igazi színfolt az utcákon, akármerre is jelenik meg

A teljesen új modellben ugyanaz a háromhengeres, 1’330 köbcentiméteres Rotax muzsikál, amely tavaly mutatkozott be csúcsmodell RT-ben. A legnagyobb teljesítmény 115 lóerő, a nyomatékcsúcs pedig 130 newtonméter. Az erő hat sebességes – igény szerint manuális vagy félautomata – erőátvitelen keresztül jut a meghajtott hátsó kerékre. A durvábban vezethető Spyder-ért kiabálóknak egyik arca sírhat, míg a másik nevethet, hiszen az F3-ban bizonyos helyzetekben “lazább” a számítógép: egyenes vonalú mozgásnál engedi, hogy vastag gumicsíkot kenjünk az aszfaltra, azonban mielőtt azt gondolnánk, hogy földig eresztett Spyderek jelennek meg a driftversenyeken, le kell lombozzam a lelkesedést: amint a kanyarodás legkisebb jelét is észleli a gép, máris véget vet a mókának, és az elsődleges továbbra is a túlélés lesz.

Íme az állíthatóság titka és mértéke

Már önmagában ez is elég lenne ahhoz, hogy sok motorost megnyerjen magának az F3, azonban van itt még valami. Az újdonságot úgynevezett “Ufit” rendszerűnek tervezték, ami azt jelenti, hogy VALÓBAN testmérethez – és akár kedvhez – állítható az üléspozíciója! A lábtartó öt helyzetben fixálható, emellett háromféle hosszúságú és állásszögű kormánnyal rendelhető a motor. A gyár szerint (muhaha) mindössze tíz perc alatt átállítható a lábtartó helyzete, és kicserélhető a kormány. A vicc, hogy a legkényelmesebb üléspozíció lehet a legelőnyösebb ezen a különleges háromkerekűn, hiszen a régebbi modelleken egészen túramotorosan ült a pilóta, de egy ilyen triciklin inkább előny ha az ember az előrébb tolt lábtartón be tud támasztani mind kanyarodás, mind fékezés közben. (Ne feledjük, hogy intenzív lassításkor jelentősen nagyobb felületen mar az aszfaltba bármelyik Spyder, mint egy átlagos motorkerékpár!)

Az ára megközelítőleg hat millió forintnyi dollár lesz az Államokban – függően a felszereltségtől, ami ennél a többihez képest huligánosabb modellnél inkább az elektronikai segédletekben bővítésében nyilvánul meg. Érdekesség, hogy a többi kivitelhez képest jelentkező súlyelőnyét felhasználták a nagyobb tank elhelyezésére, így közel 27 liter (!) üzemanyagot passzírozhatunk az F3 bendőjébe. Elérhető lesz acél fekete metál, gyöngyház fehér-metál fekete, nyers magnézium-metál fekete, és Can-Am vörös-metál fekete összeállításban. Mi kipróbálnánk!