Amikor óriási szerencse elesni

Nagy kedvenceim közé tartozik az a fajta magyarázat, amikor motoros kollégák azt adják elő, hogy “láttam hogy már nem tudok megállni, ezért inkább elfektettem a mocit”… Ért az a szerencse, hogy olyan motoros kaszkadőrrel beszélgethettem, akinek egy légzsákos mellény reklámfilmjének a forgatásán konkrétan az volt a dolga, hogy egy rendőrök által lezárt útszakaszon kanyarban essen el, és csússzon az úttesten. Ő nagyjából azt csinál egy motorral, amit akar – de mint mondta, többször neki kellett futni, mire tényleg képes volt szándékosan földre kerülni – pedig az elfektetés technikája nem volt kérdéses számára. Azonban az emberi természet már csak olyan – és mindenkié! -, hogy a legutolsó körömszakadtáig küzd a talpon maradásért.

Elkerülhetetlen az ütközés, a kimenetel pedig szinte csak tragikus lehet

Hogy történik akkor az “elfektettem a mocit”? Jellemzően nagyon egyszerűen: motorosunk meglátja maga előtt az akadályt, pánikszerűen rámar az első fékre (valódi vészhelyzetben ezt azok is megteszik, akik már megismerkedtek a progresszív fékezés technikájával), ettől pedig azonnal blokkol az első kerék. Ez még nem lenne baj, de emberünknek a testtartása sem jó, és testsúlyát a kormányon támasztva azonnal kifordítja az egyenesfutási hajlamát elvesztő első kereket – mert nincs olyan ember, aki pontosan 50-50 százalékban támaszkodik a két markolaton. Ettől a villámgyorsan lezajló folyamattól pedig azonnal el is esik, és csúszik a földön. Ami azért nem célravezető, mert a motor és lovasa egyaránt garantáltan hosszabb úton áll meg csúszva, mint a tapadós gumikon lassulva. Van azonban kivétel, amikor a szerencse a vezetéstechnikailag képzetlen rájder mellé áll.

Videónk Brazíliában készült. A kétkerekű vezetője osztott pályás úttesten haladt, amikor egy kamionos elképesztő módon keresztbe fordult előtte. A helyzet valóban védhetetlen volt. Emberünk ekkor a fent részletezett folyamatot végrehajtva két méteren belül szájra esett – és ezért élte túl az egészet. Ugyanis olyan elképesztő szerencse kísérte a manőverét, amelynek következtében átcsúszott a nyerges szerelvény tengelyei között. Ő is és motorja is megúszta az egészen páratlan kalandot. Amitől persze én még mindig azt vallom: meg kell tanulni helyesen fékezni – még akkor is, ha az itt most pont nem segített volna.