A történelem tíz leggyorsabb motorja: az 1960-es évek

Az előző részből tudjuk, hogy az ötvenes évek végének leggyorsabb széria motorja a BSA Gold Star volt.

Míg az 1960-as éveket megelőző évtizedekben főleg az egyhengeres gépek domináltak, addig ez az évtized véget vetett ennek a háború előtti tervezési alapgondolatnak. Ezzel az évtizeddel véget ért egy fejezet a motorkerékpárok történetében, de egyiejűleg új korszak is kezdődött.

A korszakalapító modell nem más, mint a legendás Honda CB750. A sikertörténet 1966-ban kezdődött, amikor Soichiro Honda összeállított egy fiatal tervező csapatot, akik feladatul kapták, hogy készítsenek egy motort, amivel helyrerázhatják a cég USA-beli csökkenő eladásait. Az alapelvek egyértelműek voltak: legyen több hengere, mint az eladási listákat vezető kéthengeres Harleyknak és angol vasaknak, legyen legalább 700 köbcentis és legyen erősebb is a konkurenciánál. A tervekből két év alatt kész motor született, így 1969-ben elkezdhették forgalmazni a világ első sorozatgyártású, keresztben beépített négyhengeres „superbike”-ját.

A motor rendkívül jól fogyott a piacon, már az első évben meg kellett duplázni a tervezett gyártási darabszámot 3’000-re. Kedvező árával és szokatlan konstrukciójával elnyerte a motorosok tetszését. Mintegy 25 százalékkal olcsóbban kínálták Hondáék a motorjukat, mint a konkurencia és a kor szokásával ellentétben a kovácsolt főtengely siklócsapágyakon mozgott a görgős megoldás helyett. Az erőt lánccal továbbították a hátsó kerék felé az ötfokozatú váltón keresztül. A fékek is említésre méltóak voltak, hiszen akkor még űrtechnikának számító tárcsaféket alkalmaztak elöl a Honda mérnökei. Hátul hagyományos dob lassította a gépet.

Az új CB gazdag műszerezettséggel büszkélkedhetett: sebességmérő, fordulatszámmérő, reflektor-visszajelző, olajnyomáslámpa, üres fokozat kijelző és az indexek is helyet kaptak rajta. Az indítás gombnyomásra történt, de a biztonság kedvéért meghagyták rajta a berúgó kart arra az esetre, ha az akkumulátor rakoncátlankodna. A motor szívéül egy 736 köbcentiméteres, négyütemű, négyhengeres, szárazkarteres olajozású erőforrás szolgált, amely 67 lóerőt és 60 Newtonmétert adott le. A tüzelőanyagot négy körtolattyús Keihin karburátor lőtte be 28 milliméteres torkokon keresztül. A gázbovden kialakítása is különlegesnek tekinthető: az ülés alatt vált négyfelé, ezért a négy henger keverékképzésének az összehangolása nem tartozott a türelmetlen emberek hobbijai közé.

Ami számunkra itt és most a lényeg: a végsebessége elérte a 125 mérföldet óránként, ami 200 kilométer/óra fölötti tempót jelentett – ami pedig még ennél is fontosabb: a négy hengeres Honda könnyedén tartotta a 160 kilométer/óras utazósebességet is. A modell amúgy egészen hosszú életet tudhat magáénak: az egy vezérműtengelyes változatot 1978-ig gyártották, utána több módosítással ugyan, de gyártásban maradt egészen 2003-ig a modernizált kivitele. A CB750 felépítésbeli alapelvei, részletmegoldásai még ma is élnek a márka sornégyes modelljeiben. Tekinthetünk erre a modellre úgy, mint a mai motorok ősatyjára, mint a klasszikus „elsőre”. Levezetésképpen pedig tekintsünk meg egy körbejárós videót és hallgassuk, milyen szépen dorombol a négy henger.

Folytatjuk, következnek a hetvenes évek!