Pénzt vagy életet?

A sebességkorlátozás és a sebességhatárok betartása kényes téma a közlekedők között. Van, aki kőbe vésett parancsolatnak tartja. Van, aki hétvégi sofőr módjára beáll egy sebességre, mert hallotta, hogy az jót tesz a fogyasztásnak, viszont ez a tempó lakott területen picit gyors, azon kívül meg nagyon lassú. Van az a kategória, aki helyesen felmérve a helyszínt és helyzetet és mérlegelve azt megy a saját, dinamikus, ám ésszerű tempójában. Általában ezzel a csoporttal van a legkevesebb probléma, használja a fejét és rendszerben gondolkodik közlekedés közben. No és van az a kategória, aki ész nélkül, bárhol és bármikor megy, mint a mérgezett egér.

Ezen viszont nem segít a sebességmérés. Hiába bújnak a jóság és a balesetmegelőzés hamis álarca mögé, nem ez a célja, legalábbis manapság. A sebességmérés hajnalán jó ötletnek tűnt, de később bebizonyosodott, hogy hiába, a gyorshajtás nem szűnik meg a büntetéstől való félelem miatt. A kriminológusok álláspontja szerint a büntetés nagysága a legcsekélyebb visszatartó erő egy norma ellenes viselkedés során. De sajnos nem szakemberek irányítják az országokat és nem ők hozzák a jogszabályokat, hanem politikusok, akik úgy szomjaznak a pénzre, mint a kiszáradt föld az esőre. Valamiből ugyanis be kell foltozni az államháztartásban általuk létrehozott óriási lyukakat.

Éppen ezért jó üzlet a sebességmérés az utak mentén. Ne jöjjön senki sem azzal, hogy be kell tartani a szabályokat és akkor nem büntetnek meg! Ez is egy megoldás, de sajnos nem életszerű, vagy aki ezt csinálja, nem közlekedik eleget. Egy európai példát alapul véve: nem hogy csökkent volna a telepített kamerák által a gyorshajtók száma, hanem egyenesen nőtt. Persze nem azért, mert mindenki brahiból odacsavarint a gázra a traffi mellett, csupán több kamera több képet készít. Igen ám, de megbukik az alap, ami miatt kihelyezik a kamerákat, mégpedig, hogy csökkenjen a gyorshajtók száma és biztonságosabbá váljon a közlekedés. Ettől még nem változik semmi! Szerintem még veszélyesebbé is válhat, főleg akkor, ha a kispénzű, büntetéstől rettegő állampolgár nem mer még a megengedett sebességgel sem haladni, így belekényszerítve a többieket egy esetlegesen veszélyes előzési manőverbe. Franciaországban összesen több mint 4’000 telepített sebességmérő kamera működött 2012-ben. Ezek a gépek 730 millió eurót gyűjtöttek az államkassza javára, ami nagyjából 210 milliárd forintnak felel meg. Ez a 2011-es adathoz képest 15 százalékos növekedést jelent. Hol van itt a megelőzés? Összesen 12 millió fényképpel lett gazdagabb a francia rendőrség adatbázisa, ami kameránként 5’200 fotót jelent egy év alatt. Természetes hát, hogy a hamis álarc mögé bújva újabb eszközöket telepítenek állami utasításra. A Párizs és Bordeaux közötti A10-es úton működik egy élsportoló, amely naponta átlagosan 444 fotót lő.

Sajnos hazánkban sem túl fényes a helyzet, bár a telepített sebességmérőktől túlzottan nem kell tartanunk, nagyon sok nincs belőle az országban, az is táblával előre jelezve, így fel lehet készülni a veszélyre. Sokkal inkább veszélyes az, hogy az ember minden parkoló autót megles menet közben és bőszen a sebességmérőjét fürkészi, ahelyett, hogy a forgalomra koncentrálna. Nem ez lenne a megoldás, főleg nem ilyen álszent gyógymóddal, ami láthatóan nem hoz javulást, de egyeseknek jó bevételt képez. Pénzt vagy életet akarnak menteni a törvényhozók? Esetleg a pénzt maguknak? Vidám videónk is a traffipax hatékonyságát figurázza ki. Elég sokan lassítanak a ”radar” láttán… még a rendőr is. Igaz, ő egészen más okból, mint a többi jármű.