A motor külleme egészen sportosra sikeredett, de, mint a bevezetőben is kiemeltem, egyáltalán nem az és nem is arra készült, hogy sportmotornak használják. Mint sok 2013-as modellévű márkatársánál, a gyártó itt is megelégszik egy új fényezéssel, akár a V-Max esetében, amely egy halványlila kosztümmel lett ékesebb 2013-ra.
No, de térjünk vissza az FZ6R-hez, amely műszakilag változatlan maradt. (Persze csak az Egyesült Államokban, nálunk XJ6 Diversion a modell neve.) Hajtásáról még mindig a bevált hatszázas, folyadékhűtésű, injektoros, sornégyes, DOHC, 16 szelepes blokk gondoskodik, igen kiszámíthatóan és megbízhatóan. Ellentétben R6-os testvérével, amely alaposan ki van hegyezve és csak a legelszántabb kollégák használják mindennapi ingázásra, ennek a teljesítménye sokkal inkább a kényelemre és a nyugodt haladásra van hangolva, melyet egyenes üléspozíciója, állítható magasságú ülése, kormánya is kiszolgálni igyekszik.
Annak lehet tökéletes választás a középosztálybeli mindenes, akinek a negyedliteres kategória már túl kevés, igényli a dinamikát de mégis igyekszik költséghatékonyan megoldani mindezt egy füst alatt.
