Garázsbarkács: folytatódik az Enfield-story

Mindegyikünk más miatt szereti a motorozást: ahányan vagyunk, annyi féle szemszögből tekintünk a dologra. S bár sok-sok egyedi szempont létezik, mégis a lehetőségek behatároltsága miatt minden irányzatnak megvan a saját, többé-kevésbé népes rajongó tábora. A határok azonban nem is olyan állandóak, mint azt első pillanatban gondolnánk. A fejlesztések, a gyakorlatba átültetett új eszközök fokozatosan kitolják a mindenkori technikai határokat, az egyedi motorépítők még a nagyoknak is ihletet adhatnak, az egyedi átalakítások pedig különböző korok, technikai elemek néha igazán formabontó, eklektikus keverékét képesek létrehozni.

Az egyik ilyen átalakítás Aniket Vardhan Muskétása, amely már az erőforrás első beindításáról szóló hírrel felkeltette figyelmemet. Ez a motor olyan, mintha egy párhuzamos dimenzióból csöppent volna ide, talán ez lehetett volna a Royal Enfield piacilag sikeres amerikai modellje, ha a jenkik igényei szerint terveztek volna motorokat – úgy 60-70 évvel ezelőtt. Az indiai származású amerikai mérnök néhány héttel az első információk után a 350-es Royal Enfieldből V2-essé alakított masina elkészültéről adott hírt. 2010 elején aztán arról olvashattunk, hogy az Enfield rajongók pozitív visszajelzései, illetve a piaci adottságok miatt Aniket az 500 köbcentis modellre alapozva egy ezres V2-es megalkotását tűzte ki célul. Hosszú szünet után most az első főtengelyház elkészültéről adhatunk hírt.

Az új konstrukcióban a hengerszög mindössze 59 fok, a kompaktabb kialakítás megkönnyíti az erőforrás beszerelését az eredeti vázba, kevesebb átalakítás szükséges. Szempont volt, hogy mind a 350-es, mint az ötszázas hengerek felszerelhetők legyenek. A konstrukció azonban nem csupán a vékettessé alakításról szól, a blokk új alapja számos belső változtatást is tartalmaz. Az eredeti modellen az olajszűrő egy külön házban kapott helyett, ez az alkatrész már integráns része a blokknak, akárcsak a gyújtásvezérlés. Az Enfield hagyományosan jobb oldalon elhelyezett váltókarja a bal oldalra is felszerelhető lett – ha nem is elterjedt, de nem is olyan ritka átalakítás ez az amerikai enfieldesek körében. A deklik oldalán található hűtőbordák pedig nem csupán praktikus célt szolgálnak, de korhű díszítőelemei is a szerelvénynek.

A gondos tervezés után nemrég elkészült az első kiöntött darab, azonban az ezres változat megalkotásához még számos munkaóra szükséges. Reméljük Aniketnek elég szabad ideje lesz erre, és hamarosan beszámolhatunk a fejleményekről.