A motorozás örömét legjobban az utakon élhetjük át. Talán ez az oka, hogy nem igazán terjedtek el a „motoros helyek”. Persze nagyobb kluboknak van saját klubhelysége, helyi társaságoknak szokásos találkozóhelye, és a népszerű kirándulóhelyek környékén gyakoriak a „Bikers Welcome” táblák. Mindenesetre ezek nem széles körben ismertek. Ha meg kellene nevezni a motorosok fontos helyeit, jóval inkább a versenypályák jutnak az ember eszébe. No meg az Ace Café.
Részlet a Leather boys című filmből – a kultusz filmvásznon megörökített formája…
A helyet 1938-ban nyitották meg, egy úti kávézó volt a londoni Északi Körgyűrű mellett. A megnyitást követően a szolgátatások köre kibővült, szervíz és benzinkút nyílt a café szomszédságában. A kávézót a második világháborúban a németek lebombázták a közeli Willesden rendező-pályaudvar elleni támadás során, de 1949-ben újjáépítették. A non-stop nyitva tartás sok fiatalt és motorost vonzott. A brit motorkerékpár fénykorában, az ötvenes és hatvanas években a hely kultikus jelentőségű lett, a londoni motoros élet, a Rockerek központjává avanzsált – megtestesítette ugyanis az amerikai outlaw irányzat európai megfelelőjét, ahová kispolgárok nem merészkedtek. Az Ace Café egyben stílusteremtő is lett, az egy dal erejéig, vagyis a kávézótól a következő kávézóig tartó versenyekre felkészített gépek egy önálló motorépítési ágat hoztak létre, amely néhány éve újra egyre növekvő népszerűségnek örvend.
Újkori polgárpukkasztás
A közkedvelt találkozóhely népszerűsége azonban csökkent, a társadalmi és gazdasági változásokkal a régi fényét elvesztette, s 1969-ben bezárta kapuit. Csupán benzinkútként, a kávézó maga pedig fogadóirodaként, később pedig gumis műhelyként működött tovább. Bő két évtizeddel a bezárás után azonban a kávéház újra a motorosok figyelmének központjába került. Az Ace Café felélesztéséért közvetlenül Mark Wilsmore a felelős, aki eredetileg egy évenkénti megemlékezést akart szervezni. Az 1994 szeptember 4-én megtartott Ace Days keretében körülbelül 12’000 motoros látogatott el az egykori kávézóhoz, hogy emléket állítsanak a bezárás 25. évfordulójának. A kilencvenes években újra növekedésnek induló brit motoros világban pedig nem kellett sokáig várni az újbóli megnyitásra sem. Bár 1997-ben az Ace Café újra működni kezdett, mégis a teljes átépítés utáni, 2001-es megnyitást tartják a jelenlegi intézmény születési évének.
Ezt az évfordulót most egy jubileumi motorral, az Ace 675CR-rel ünnepli az Ace Café. A Triumph alkatrészekre specializálódott Jack Lilley 10 darab Street Triple-t épített át, a számozott példányok az egykori café racereket idézik. Az egyedi fényezésen túl számos technikai átalakítás is történt, amelyek persze inkább a stílusról szólnak. Az állítható LSL lábtartók, a csutkakormány, a markolatok- és karok, a fékolaj-tartályok és a bukógombák mellett a leglátványosabb elemek a gyönyörű héthüvelykes lámpa és az Arrow végdobokig érő kipufogó-bandázs. A masinákért magas összeget kell fizetni: míg a gyári Street Triple-ért 6’849 fontot kér a gyártó, az átalakított gépek ára 12’999 font – persze ebben benne foglaltatik egy darabka legenda is…
Cimkék:
Már csak három nap van hátra a hivatalos bemutatkozásig, amit guggolva is kibírunk. Mégis csöppentettek nekünk egy minimális információt.
Elolvasom »A történet nem friss, 2008-ban esett meg. Azonban olyan meglepő, hogy mindenképpen érdemes elolvasni. Van tuti módszer a radar ellen!
Elolvasom »A Honda felélesztette a legendás Transalp típust is. Soros motorral készül, mint az Afrrica Twin - de vajon hogy sikerült?
Elolvasom »Régóta várjuk a Benelli középkategóriás új túraenduroit. Lássuk végre, mennyire felel meg a várakozásoknak a TRK 702 párosa!
Elolvasom »Méghogy 1000 köbcenti alatt nincs élet? 1000 kilométert tettünk meg egy 125-ös kismotorral, és még nézelődésre is futotta közben!
Elolvasom »Nemrég mutattuk be a magyar Serpentize motoros ruha márkát. A kínálatból talpig feketébe öltözve kezdtünk tartóstesztbe.
Elolvasom »
Ha valaki tervezi meglátogatni a helyett próbálja meg péntek estére vagy vasárnap délelőttre időzíteni. Olyankor a legnagyobb ott az élet.
Hááát… Számomra nem így néz ki egy hiteles Café Racer. Meg ha már ennyire modern, akkor felejtsék már el a bandázsolást, mert nem illik hozzá… Szerintem.
Mindenesetre a kávézóba elnéznék egyszer…
Hááát…nekem se tetszik…
Nyílván nem lehet leragadni örökre a régi 60-as dizájn mellett…pláne ha újjáéled a stílus…de a Caferacer az nekem levegős és sor2…és küllős
(mondjuk ebből meg egyre kevesebb van, úgyhogy nem lesz miből épitkezni..)
A bandázs viszont nyugodtan nyugdíjba mehet….soha, semmin, semmikor nem szép…nekem.
Hát nem egy klasszikus Café racer,de azért nem rossz…
A bandázs is jó szerintem,de izlések és pofonok…