A BMW, amely nem is létezett

1945-ben, a II. Világháború végén Németország romokban hevert, az ipar teljesítménye minimálisra csökkent, emberek milliói veszítették el állásukat. A BMW különösen nehéz helyzetben volt, mivel az ország nyugati részén fekvő gyáregységei a támadások során erősen megrongálódtak, az Eisenach-ban fekvő üzem pedig, ahol a háború alatt a motorkerékpárokat gyártották, orosz fennhatóság alá került.

Ebben a nehéz helyzetben megvolt a valós esélye annak, hogy a BMW csupán emlék maradjon a történelemben. Az országban tartózkodó amerikai hadseregnek szüksége volt viszont egy olyan állomáshelyre, ami képes ellátni nagyszámú hadászati járműve javítását, így tapasztalt munkatársainak, valamint a stratégiai helyen lévő müncheni központjának köszönhetően a BMW-t bízták meg a feladattal. Ez a megbízás nem csak a szövetséges csapatok számára volt fontos, de a németországi munkavállalók számára esélyt jelentett az újrakezdésre.

Kurt Donath, a BMW akkori menedzsere kezdte meg a szövetséges flottához kapcsolódó munkákat, valamint irányítása alatt a bajor gyártó edények, kerékpárok és mezőgazdasági eszközök gyártásába kezdett. Ezek a tevékenységek Németország és a BMW számára is nagy jelentőséggel bírtak, hiszen esélyt adtak egy új jövő kialakítására. Donath természetesen nem érdeklődött túlzottan az effajta termékek előállítása iránt, számára a motorkerékpárok építése jelentette a jövőt, ami idővel szintén lehetségessé vált. 1946 márciusában az amerikaiak zöld utat adtak a kétkerekűek gyártásának, mivel szükségük volt alapvető szállítási eszközökre, de a legnagyobb hengerűrtalmat 125 köbcentiméterben limitálták.

65 évvel ezelőtt, 1946 június 3-án Kurt Donath hosszú távú döntést hozott: utasította a BMW legendás alakját, Alfred Böning-et az R 10-es modell, és vele együtt az M411-es, kétütemű boxer erőforrás kifejlesztésére. A kis 125 köbcentis boxer érdekes kinézetű motorkerékpár volt alacsonyan fekvő blokkjával és a motoros lába mögött elhelyezkedő hengereivel. Ez azt jelentette, hogy a sebességváltó a blokk tetejéhez kapcsolódott és a kardántengely a többi boxernél jóval magasabban helyezkedett el. Külsőre tradicionális BMW motornak tűnt, ám a kéthengeres erőforrást úgy tervezték, hogy előállítása jóval olcsóbb legyen, mint az átlagos négyütemű társaié.

Rövidesen el is készült a működő prototípus, azonban mielőtt gyártásba kerülhetett volna, nyilvánvalóvá vált, hogy a szövetséges hatalmak emelni fogják a hengerűrtartalom korlátot 250 köbcentiméterre, így a projekt az R 24-es modell javára abbamaradt. Így az R10 végül soha nem került gyártásba, a gyár történelmében mégis fontos szerepe van: új reményt adott a vezetésnek és az alkalmazottaknak egy nagyon nehéz időszakban.