Újabb szentségtörés: Ducati robogó

A robogók, kismotorok egyre nagyobb teret nyernek itt, Európában is. Nem csoda, hogy a BMW is komolyan fontolgatja egy maxirobogó gyártását, a pozitív fogadtatást kapott Concept C ennek a trendnek nem is az előszele, csak egy fejezet a történetben. A pleytkák szerint a Ducati is beáll a sorba.

Persze a Ducati kapcsán ez a pletyka nem először merül fel, jó másfél éve hallhattunk már egy vörös robogóról szóló felvetést. A helyzet azóta annyiban változott, hogy a patinás olasz cég két olyan modellt is kiadott, amelyek a World Superbike bajnokságban megalapozott sportos imidzsnek ha nem is mondanak ellent, de mindenféleképpen más aspektusba helyezik az olaszokat. Az idők változnak, a Ducati kivonult a WSBK-ból, a Multistrada 1200 és a Diavel modellekkel pedig messze kommerszebb, a divatirányzotakat követő irányba terjeszkedő márka lett. Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy ebben a szegmensben már próbálkoztak ők, nem is egyszer. A Cruiser 175 egy 1952-ben kiadott, a Ghia által formatervezett masina volt. A kezdeti 12 lóerős teljesítményt az olasz szabályok miatt hamarosan visszafogták 7,5 lóerősre. A sok tekintetben forradalmi gép volt az első olasz robogó, amely automata váltóval rendelkezett, de az elektromos indító sem volt gyakori abban a korban. A Cruiserből 2000 darabot sem gyártottak, de volt egy még kevésbé sikeres utódmodell: a Spartan. Ő eredetileg 98 köbcentiméteres motorral került a piacra, majd a későbbiekben 125-ös erőforrást kapott. Kiadásakor azonban a Vespa és a Lambretta, egy azóta megszűnt robogómárka, már túlságosan uralták a piacot ahhoz, hogy a bolognaiak számottevő sikereket érhessenek el.

Hatvan év elteltével a prominens márka újra robogók gyártásába fog, ha hihetünk a pletykáknak. Persze senki ne számítson egy gazdaságos, olcsón üzemeltethető igáslóra, sokkal inkább egy dinamikusabb vonalat képviselő masinát vizionálhatunk, amely kategóriájában menetteljesítményével nem hazudtolja meg a márka sportos történelmét.