Hirdetés
Íme néhány veteránkorú ritkaság, amelyek az utóbbi időben a legnagyobb összegért cseréltek gazdát egy-egy árverésen, illetve becsült érték alapján érdemesek a listánkra kerülésre. Akik olvasták egy korábbi cikkünket, a pebble beach-i Concours de Elegance-ról, azok néhány ismerős típussal is találkozhatnak. Nyilván létezik még számos ritka veteránmotor, de sokak egyáltalán nem kerülnek eladásra, árverésre, jóval inkább egy magángyűjteményben őrzik pénzben ugyan kifejezhető, de egyébként felbecsülhetetlen eszmei értéküket. (Megjegyzés: néhány összeg brit fontban került megállapításra, így a dolláros ár nem „kerek” szám.)
300 ilyen motort épült a ’10-es években, de mára csak 8-12 példány maradt fenn. Az 1000 köbcentiméteres V2-es közel 50 lóerőt pumpált ki magából annak ellenére is, hogy csak 5.5:1 kompresszióval rendelkezett. A fék nélküli, palánkversenyekre épített motorizált bicikli közel 200 km/h-ás tempó elérésére volt képes.
Néhány hete cserélt gazdát ez a ritkaság. A Brough korának kétkerekű Rolls-Royce-a volt, amely 1924-től volt megvásárolható. A gyártó garanciát vállalat, hogy a motor képes elérni a 160 kilométer/órás tempót – a ’20-as évek végén a motorok csúcssebessége azonban már meghaladta a 200-at is.
A bajorok a ’20 évek végén kezdtek komolyan foglalkozni a kompresszor motoron alkalmazásával, az olaszokkal versengve számos sebességi világcsúcsot beállítottak. 1935-ben érkeztek a második generációs kompresszoros BMW-k, bár többnyire ezeket csak versenyzésre használták. A legerősebb, 80 lóerő körüli gépek 600 köbcentiméteres lökettérfogattal rendelkeztek, 138-145 kilogramm tömegűek voltak és a végsebességük meghaladta a 230 kilométer/órát.
A J.A.Prestwich cég 1904 és 1908 között épített teljes motorokat, ezután csak erőforrásokat gyártottak. Igaz, nemcsak motorkerékpárok számára, hanem egyéb ipari alkalmazásokhoz is. A Zenith angol motorgyártó szinte az ellentétet képviselte, többféle gyártó erőforrásait építették motorjaikba, de saját konstrukciójuk nem volt. Az 1905 és 1950 között működő cég fénykora a ’30-as évek elejére tehető, ekkor húszféle típust kínáltak vásárlóiknak, amelyek mindegyike JAP erőforrással készült.
A Crocker korának Confederate-je volt, körülbelül 60 példány készült ezekből az exkluzív luxusmotorokból. Az 1000-1500 köbcentiméteres blokknak hála a masinák gyorsak voltak, végsebességük meghaladta 190 kilométer/órát. Ugyan ezek a gépek nem versenyzésre készültek (számos alkatrész túlméretezetten masszív darab volt), azonban gyorsulásban messze jobbak voltak a korabeli Harley-knál és Indianoknál.
A Windhoffról a teherhordó motorblokk kapcsán már írtunk.
Cimkék:
Sajnos az Onroad szerkesztősége idén nem jutott el a milánói EICMA kiállításra. Most mégis különleges képekkel kedveskedhetünk olvasóinknak.
Elolvasom »Bár az európai kontinensen még közel sem ért véget a piac mélyrepülése a motorkerékpár-piacon, Japánból biztató számok érkeztek.
Elolvasom »A Honda felélesztette a legendás Transalp típust is. Soros motorral készül, mint az Afrrica Twin - de vajon hogy sikerült?
Elolvasom »Régóta várjuk a Benelli középkategóriás új túraenduroit. Lássuk végre, mennyire felel meg a várakozásoknak a TRK 702 párosa!
Elolvasom »Méghogy 1000 köbcenti alatt nincs élet? 1000 kilométert tettünk meg egy 125-ös kismotorral, és még nézelődésre is futotta közben!
Elolvasom »Nemrég mutattuk be a magyar Serpentize motoros ruha márkát. A kínálatból talpig feketébe öltözve kezdtünk tartóstesztbe.
Elolvasom »
Nem vitás, ha a “béke időkben” születtem volna, akkor is motor buzi lennék.
Gyönyörű gépek.
Nincsenek nagy igényeim, megelégednék azzal az ’54-es Vincenttel.