Egy motor elnevezésében (a gyártó terminológiája szerint) tükröződik annak jellege, felhasználási területe. A motorok célterületének ilyen jellegű „kodifikációjában” kevés olyan, már-már mágikus tartalommal bíró rövidítés van, mint az „R”. A kód egyértelmű utalás a versenyre, s sugallja a masina sportos jellegét. Persze a 106 lóerős csúcsteljesítménytől, mint katalógusadattól, az ember nem olvad bele a nadrágjába, de a jelzés arra pont jó, hogy az élesedő versenyben felhívja a világ és a potenciális vásárlók figyelmét, hogy itt egy kicsit „többről van szó”.
A Kawasaki a Z750-nel meglépte azt, amit a Triumph két éve a Street Triple R-rel, bár a zöldek esetében tudomásom szerint nem egy extra változatról, hanem modellfrissítésről beszélhettünk. Ha teljesen őszinték vagyunk, ki kell jelentsük: a Kawasakinak nem volt könnyű dolga. Az elmúlt bő egy évtizedben drasztikusan megnőtt a motoreladások száma, ennek nyomán elárasztották a piacot a 600-as nakedek. Az 1999-től 2003-ig gyártott előd, a levegő-olaj hűtéses ZR-7 sokkal inkább egy korabeli 600-as Bandithoz hasonlított teljesítményében, semmint a divatosabb, sportosabb Fazerhez illetve Hornethez. Nem volt egy rossz motor, de nem volt éppen népszerű sem.
A 2004-es modellévre a masina jelentős technikai frissítésen esett át, s ennek nyomán átkeresztelkedett, akárcsak a hangvillások modellje. A kisebbik Z a szó legszorosabb értelmében a kisebbik volt, az erőforrás gyakorlatilag az előző évi 1000-es blokk átméretezéséből született (bár az átalakítás jelentősebb volt, mint amit a Yamaha végzett az FZ8-cal idén). A motoron számos megoldás egy költséghatékony, megkurtított 1000-es motor képét idézte. Ugyan a kisebbik Z-t is a középsúlyú csupasz kategóriában tartotta számon a szaksajtó, azonban átütő siker ez a masina sem lett, pedig a népszerű 600-asoknál egy sokkal kiegyensúlyozottabb motornak bizonyult. Már 4000-es fordulattól rendelkezésre állt a nyomaték majd 85 százaléka; számokban kifejezve ez azt jelentette, hogy a sportosabb 600-as csupaszok bő 60 newtonméteres csúcsnyomatékát már az alsó- közepes fordulatszám-tartománytól kezdve leadta a Z.
Jelentős fordulatot a 2007-es modellév hozott. Kisebb-nagyobb technikai finomítások mellett a masina élesebb, agresszívebb külsőt kapott. A fordított teleszkópvilla bevezetésén túl megnövelték az erőforrás csúcsnyomatékát és csökkentették a kritizált vibrációt. A siker nem maradt el, az elmúlt néhány évben Európa számos országában a legkelendőbb masina volt kategóriájában, és a 125 köbcenti feletti motorok összesített listájában is előkelő helyezéseket ért el. Négy pazar év után az akashiak tovább finomították a csomagot, az új, korszerűbb masinát egy „R” jelzéssel különböztetik meg.
Radikális változásra nem kell számítani, éppen csak leheletnyi, ám mégis jelentős apróságokkal tették még inkább vonzóvá a csomagot. A 41 milliméteres fordított villákban az előfeszítés mellett immár mindkét szárban lehet a csillapítást is állítani, a hátsó lengőkar az új modellen merevebb szerkezetű alumíniumból készült darab, a gáztartályos Uni-Trak hátsó lengéscsillapító rögzítését átalakították a sportosabb élmény kedvéért. Az első fékek immár radiális elhelyezésűek és vastagabb féktárcsákba marnak. Munkahengere szintén radiális kialakítású és a szériafelszereltség részét képezik a fémhálós fékcsövek is. A masina megjelenését is korszerűsítették, karakteres, kéttónusú fényezést kap, valamint még élesebb vonalak jellemzik a fejidomot és az irányjelzőket. Az esztétikán túl a dolognak van praktikusabb részlete is: az első sárhányó kialakításának hála védi a villát.
A csúcskategóriás motorosok számára talán megmosolyogtatóan kevés ez a motor is, sem a 106 lóerős csúcsteljesítmény, sem a beépített alkatrészek nem jelentik a technika ma rendelkezésre álló legkorszerűbb szintjét. Persze ez a motor nem is arra készült, hogy 1000-es pályagépekkel versenyezzen, még a sportosságra utaló „R” betű ellenére sem. Az azonban megkérdőjelezhetetlennek látszik, hogy az elődhöz méltó, azt túlszárnyaló masina született a Z750R képében, ami sokak birtoklási vágyát fel fogja kelteni. Már csak az a kérdés, mindez mennyibe fog kerülni.
Cimkék:
A Honda felélesztette a legendás Transalp típust is. Soros motorral készül, mint az Afrrica Twin - de vajon hogy sikerült?
Elolvasom »Régóta várjuk a Benelli középkategóriás új túraenduroit. Lássuk végre, mennyire felel meg a várakozásoknak a TRK 702 párosa!
Elolvasom »Méghogy 1000 köbcenti alatt nincs élet? 1000 kilométert tettünk meg egy 125-ös kismotorral, és még nézelődésre is futotta közben!
Elolvasom »Nemrég mutattuk be a magyar Serpentize motoros ruha márkát. A kínálatból talpig feketébe öltözve kezdtünk tartóstesztbe.
Elolvasom »
Kiváncsian várom a 750-es GSR-t és Hornetet…
Be kell látni a kawasaki egyre magasabb szintre jut.
A probléma csak az, hogy nálam a kawáról mindig a híredt 3-as hajtókar jut eszembe ami még a 2000-es évek elején is kísértette a márkát. Ezen asszociáció miatt eleve ki van nálam zárva.
Viszont ami mostanság feltűnt, hogy a suzukik váza úgy törik mint a ropi, és nem csak a gixereké, gsr-eknél is egy kissebb ütközés után ki lehet dobni az egészet.
Belpakoltak szinte mindent amit hiányoltam az elődből.
BananaJoe:
+A hazai Kawa márkaszervizeknek nem túl jó a híre.
Ami a papírvékony aluvázakat illeti,sajna a (súlyverseny miatt is) eléggé általános.
“a híredt 3-as hajtókar”
A Yamaha meg eszi az olajat, a Honda unalmas, meg ugye a fesszabályzó, hogy a Sutyokiról már ne is besszéljünk.
Nyilván minden márkának vannak betegségei, de már régen nem az a világ van, mint amikor ezek a “legendák” kialakultak. Régen a Kawát tartották a leginkább szervízigényesnek, ma már nem ez a helyzet.
Fém fékcsövek szériában, na ilyet is ritkán látni japántól, pedig nem tétel.
Mindig is tetszettek a nakedek. Szép munka.