Fél évszados robogó a franciáktól

A csillogó, legmodernebb technika megvásárlása helyett sokan időt és pénzt áldoznak romos állapotú gépek felújítására. Bár a veteránozás sokaknak már régen egy életstílus, ugyanolyan divat lett, mint néhány évvel ezelőtt a trapéznadrágok (újból…). Az alábbi robogó képeit elnézve ez nem is csoda.

Egy motor helyreállításának sikerén kívül maga a masina is sok öröm forrása lehet. Régen, amikor az autók még túl drágák voltak, a motorok a közlekedés bevett formáját jelentették számos európai számára. A rengeteg gyártó megszámlálhatatlan gyártmánya közül egy volt a francia Manufacture de Machines du Haut-Rhin, röviden Manurhin (amúgy fegyvergyár…) MR75 gyártmánya. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy az egy kis ékszerdoboz finomságával bíró robogót a DKW fejlesztette ki, a németek Hobby névvel több, mint 45.000 darabot gyártottak, míg a franciák alig több, mint 10.000-et. Mindkét robogó alapvetően ugyanarra a vázra épült, amely két nagyméretű, 2,75 x 16-os keréken gurult, de motorikusan volt egy kis különbség a német és a francia modell között. A DKW 74 köbcentiméteres blokkja csupán 2,7 lóerőt adott le 4950 percenkénti fordulatnál, míg az MR75 75 köbcentis aggregátja tíz százalékkal nagyobb teljesítménnyel kényeztett: 3 lóerő állt a robogó vezetőjének rendelkezésére. A teljesítményre szükség is volt, az üresen 86 kilogrammos tömegű szerkezet megengedett legnagyobb tömege 250 kilogramm volt. A francia modell érdekessége, hogy ez volt az egyik, ha nem az első kétkerekű sorozatban gyártott gépjármű, amelynek fényezése a ma már jól ismert porfestéses technológiát alkalmazta. A németek 1954-től 1957-ig gyártották a Hobbyt, a sors furcsa fintora, hogy amikor abbahagyták a termelést, a franciák az európai értékesítési statisztikák élére emelték a gépet, 1957-ben csak egy-egy Lambretta és Vespa robogó volt népszerűbb. Azt hiszem, nem kell motorosnak lenni, hogy az ember gyönyörködni tudjon ebben a fél évszázados masinában.