A Mini Cooper S az egyik álomautóm. A kis guruló doboz háromszor nyerte meg a Monte Carlo Rallyt (1963, 1964, 1967), amit nem égbekiáltó teljesítményének, hanem leginkább kedvező teljesítmény-tömeg arányának köszönhet. Persze, könnyű volt. A tömegcsökkentés előtte is, utána is a versenysport egyik fő fejlesztési iránya, gondoljunk csak a Mercedes Forma-1-es versenyautóira: a „Ezüst nyilak” elnevezés a súlycsökkentés jegyében fémtisztára kapart járgányok kapcsán született. Ennek a súlycsökkentésnek kétkerekűek világában is nagy szerepe van.
Sportmotorok esetében a teljesítménnyel nincsen gond, hiszen idén már láthattuk, a plasztik rakéták szinte kezelhetetlen teljesítménnyel rendelkeznek, a fejlesztések azonban nem soha állnak le. A maximális teljesítménynél sokkal fontosabb a lineáris teljesítmény-leadás, a kezelhetőbb technika. A futómű és a váz geometriájának fejlesztésén kívül az egyik legfontosabb dolog a súlycsökkentés. Ez persze nemcsak a versenysportban, hanem a mindennapi életben, a közúti járművek esetében is lényeges kérdés, hiszen a kisebb tömeg kevesebb energiával mozgatható, ami végső soron azt jelenti, kevesebb üzemanyag fogy.
A kisméretű kétkerekűek esetében a súlycsökkentésnek jelentős akadályai vannak, nevezetesen a viszonylag kisszámú alkatrész. Sok kicsi sokra megy alapon apró alkatrészeket egyszerűsítve, könnyebb anyagúra cserélve elérhető némi csökkentés, de a masina legnehezebb alkatrészei megmaradnak. Versenysportban már régóta alkalmaznak karbon-kompozit kerekeket, a teleszkópok is folyamatos fejlesztés alatt állnak a jobb úttartás és a tömegcsökkentés jegyében, de van két olyan részegység, ami a motor tömegének jelentős részét adja: a váz és a blokk. Persze a váz is készülhet szénszálas anyagból, az erőforrás azonban más kérdés.
Talán furcsán hangozhat, de a belsőégésű motor is gyártható a jelenleg elterjedt acél és alumínium ötvözeteknél könnyebb és olcsóbb anyagból, műanyagból. Mint oly sokszor az ötlet nem új, és mint oly sokszor az autóipari gyártók könyörtelen profitorientált szemlélete elnyomta ezt a fejlesztést. Pedig a Ford védőszárnya alatt Matti Holtzberg által tervezett műanyag motor a ’80-as évek elején még a versenysportban is helyt állt. Bár ’86-ban egy újabb motor terve is elkészült, de még a V6-as turbófeltöltős erőforrás és a média pozítiv véleménye sem keltette fel az autógyártók érdeklődését. A Holtzberg-féle műanyag motor a maga idejében 30-35% tömegcsökkentést ért el a szokásos alumínium-ötvözet motorokkal összehasonlítva. Néhány kritikus teherviselő elemen kívül, melyek továbbra is fémből készültek, az aggregát jelentős része műanyag volt. A technika azóta persze sokat fejlődött, mind a műanyagok előállítása, mind a fémmegmunkálás területén, de a jelenlegi helyzetben az autó- és motorgyártók kénytelenek újítani, így elképzelhető, hogy ez az „elfeledett” találmány még szerepet kap a jövőben. Kétségeink azonban ne legyenek: a jelenlegi fejlesztések az elektromos és a hibridhajtásra koncentrálnak, ez az a fő csapásirány, ami most látszik. A hibrid technológia mellett azonban ennek a megoldásnak is lehet létjogosultsága – a kérdést jelentősen egyszerűsítve ez is csak a költségek és a bevételek arányának kérdése.
Cimkék:
A Honda felélesztette a legendás Transalp típust is. Soros motorral készül, mint az Afrrica Twin - de vajon hogy sikerült?
Elolvasom »Régóta várjuk a Benelli középkategóriás új túraenduroit. Lássuk végre, mennyire felel meg a várakozásoknak a TRK 702 párosa!
Elolvasom »Méghogy 1000 köbcenti alatt nincs élet? 1000 kilométert tettünk meg egy 125-ös kismotorral, és még nézelődésre is futotta közben!
Elolvasom »Nemrég mutattuk be a magyar Serpentize motoros ruha márkát. A kínálatból talpig feketébe öltözve kezdtünk tartóstesztbe.
Elolvasom »
Hali!
Ezüst nyíl, nem szürke!
Silver Arrows, ja. Javítva, kösz.
Ha már itt tartunk, mi az amcsik versenyszíne? Vagy van nekik egyáltalán olyan? Nem rémlik, hogy nagyon benne lettek volna a 20-as, 30-as évek európai versenyeiben…