A Kawasaki nagy naked bike-ja nem mai gyerek már, 2003-as megjelenése óta a sokkolóan agresszív megjelenésű motor beleszürkült a kategória gyorsan fejlődő átlagába. Pár évvel ezelőtt a legvadabb japán csupasz volt, a fejidomos Fazer vagy CB900 mellett szinte olasz versenymotornak nézett ki. Külseje engem is rabul ejtett, egy évig voltam tulajdonosa egy fekete, karbon Akrapovic-os darabnak, és eléggé tudtam szeretni. Évekkel később már nem tett ennyire mély benyomást rám az időközben kissé módosított Z1000, de 2010-ben változhat a helyzet. Az új Z1000-es ott változott, ahol a leginkább szükség volt rá: erősítettek a mangásan agresszív idomokon, nagyobb blokkot kapott és állítható első futóművet. Kezdjük az elején: az új Z1000 külsejét tekintve egyértelműen visszahódított a elsőségét a japán nakedek között, még ha a stílus sokaknak túl agresszívnek is tűnhet. A 2003-as Z1000-esen nem sok műanyagot találhattunk, 2010-re azonban a nakedek sem a régiek már. Az idomok nem teljesen öncélúak, a sárvédő alatt a fordított teleszkópot is védik a portól, esőtől és kavicsoktól, míg a tank alatti idom még jobban kihangsúlyozza a mokány első részt és a hegyes lámpákat. A tankhoz képest mély ülésben feltételezhetően a szélvédelem is sokkal jobb ezek által, mint egy hagyományos, kereklámpás nakeden. A motor három színben rendelhető, fehér-narancs, barna (a furcsa üléssel) és fekete-ezüst.
Az igazi újdonság azonban a blokk, mely a cég állítása szerint nem egy kiherélt sportmotorblokk, mint a konkurenciánál, hanem teljesen új az 1043 köbcentis soros, négyhengeres DOHC motor. A kijelentés biztos nem valótlan, bár a blokk maga emlékeztet a korábbira, belülről azonban nem láttuk, addig fogadjuk el a japánok állítását. A 90 köbcentiméteres növekedés jót tett a nyomatéknak, 110 Nm jelenleg 7800-as fordulaton, ami 12Nm-rel több, mint korábban, és nagyobb, mint az FZ1 vagy CB1000R értéke. A csúcsteljesítmény sem kevés, 138 lóerő, kicsivel 10.000 alatt (pontosan 9600-nál) utcára remek mókát ígér, különösen, ha tényleg középen lett sokkal erősebb, a gyári leírásoknak megfelelően. A motorozási élmény azonban nem csak a lóerőn múlik. A súly központosításért láthatóan sokat tettek, és nem csak vizuális elemekkel. A jelenlegi modellhez képest jóval kisebbek a kipufogódobok, a katalizátor a mai trendeknek megfelelően a blokk alatt található. Ez a kialakítás a futóműnél is igényelt némi változtatást, a hátsó rugóstag vízszintesebben helyezkedik el, így nem melegszik fel a hőtől,bár nem teljesen állítható, szemben az első 41 mm-es fordított villával. A fékek a teljesítményhez igazodó méretűek, a hullámos féktárcsa átmérője 300mm, négydugattyús a radiális féknyereg, és radiális a főfékhenger is végre. A sportmotoros kialakítás miatt hátra elegendő egy 250mm-es tárcsa, egydugattyús féknyereggel. Az új, ötküllős kerekekre elől 120/70, hátul 190/50-es gumit szerelnek gyárilag. A motor önsúlya 218 kg, míg benzintankja szerény 15,5 literes. Már alig várjuk az importőri tesztmotort, nem lesz unalmas a jövő évünk sem!
Cimkék:
A Honda felélesztette a legendás Transalp típust is. Soros motorral készül, mint az Afrrica Twin - de vajon hogy sikerült?
Elolvasom »Régóta várjuk a Benelli középkategóriás új túraenduroit. Lássuk végre, mennyire felel meg a várakozásoknak a TRK 702 párosa!
Elolvasom »Méghogy 1000 köbcenti alatt nincs élet? 1000 kilométert tettünk meg egy 125-ös kismotorral, és még nézelődésre is futotta közben!
Elolvasom »Nemrég mutattuk be a magyar Serpentize motoros ruha márkát. A kínálatból talpig feketébe öltözve kezdtünk tartóstesztbe.
Elolvasom »