Régen vége azoknak az időknek, amikor egy-egy késő őszi nemzetközi kiállításra kellett várni, hogy az új modelleket megszemlélhessük. A kor trendjének megfelelően a Honda interneten megjelent anyagban mutatta néhány fontosabb modelljének 2010-es változatát.
A tűzijáték elmarad, még az új Fireblade sem esett át radikális változtatáson. Azt azért hozzá kell tennünk, hogy a többi modell nem a szokásos, néhány évenként megújuló legújabb fejlesztés, vagy adott esetben viszonylag új motor. A válság kapcsán a Honda egyébként is bejelentette, hogy alapvetően a kisköbcentis motorok fejlesztésére akarja energiáit fordítani. A legújabb modellekről egyelőre nem esett szó, valószínűleg a CB1100, a VFR1200 (és ki tudja még mi más) megmarad attrakciónak a keserves téli hónapokra.
A japán sportmotorok között már-már tradíció, hogy 4 évente jelentősen áttervezik a gépeket, 2 évente pedig egy kisebb ráncfelvarráson esnek át. A Fireblade most középkorú, így jelentős átalakítások nem jellemzik a masinát. A legjelentősebb módosítás talán, hogy egy nagyobb szabadonfutót lendkereket szereltek a blokkba, merevebb főtengelyt kapott, ami a javítja az aggregát kiegyensúlyozottságát, kezelhetőségét és nem mellesleg a versenysportban is előnyös a változtatás, a főtengely ugyanis azon kevés alkatrészek közé tartozik, amit szinte egyik kategóriában sem lehet módosítani. Sportmotorhoz illően a rendszámtartót gyorszáras kivitelűre cserélték, így egy esetleges pályanapra látogatáskor gyorsan megszabadulhatunk a felesleges alkatrésztől. Esztétikailag szinte változatlan a masina, a kipufogó kapott egy kis takaró elemet, valamint a színválaszték is új.
Az előbb vázolt tradíció szerint a Blade kisöccse elméletileg utolsó évét éli ebben a formájában. A 2007-es bemutató után a 2009-es modellévre néhány apróbb módosítással szállt szembe a konkurenciával. Ettől jelentősebb volt, hogy a sportmotorok körében először ABS-szel is rendelhető volt mind a 600-as, mind az 1000-es CBR. 2010-ben újdonságot csak a színválaszték jelent.
A tavaly bemutatott általunk is tesztelt élménymotor főként Olaszorszában volt népszerű. Mivel egy kvázi friss modellről beszélhetünk, a lehetséges fényezéseken kívül sok minden nem változott ezen a masinán sem.
Ha van a Honda palettáján motor, aminek évek óta változatlan formája feltűnhet, akkor ez az. A 680 köbcentiméteres, 52 fokos V2-es blokk egy meglepően barátságos, jól kezelhető utcai motor szíve-lelke. Talán bűn is volna ezen a masinán változtatni, annyira jó a maga nemében. A lassan már kifutóban lévő fehér divat a Deauville-t is utolérte. 2010-ben a motor Amerikába megy: bár nem egy mai modell, az Egyesült Államokban eddig nem lehetett megvásárolni.
Ha jól emlékszem, 2006-ban az SH család különböző tagjaiból mindösszesen huszon-egynehány ezer példány kelt el Európában és ezzel ez a modell(család) volt a legsikeresebb kétkerekű öreg kontinensünkön (a második a Yamaha FZ6 volt…). Mivel ez egy kiforrt, jól bevált modell, amely a költséghatékony közlekedés jegyében született (bár létezik „sport” változat is), sok újdonságot ennél a masinánál se várjunk.
A Honda egyik nagy klasszikusa 2010-re a fékrendszer átalakításával kerül piacra. A más modelleknél már bevált ABS/CBS rendszer kerül alkalmazásra a hatékony és biztos megállás érdekében. A Shadow Spirit, mely kifejezetten az amerikai piacra készített változat, a H-D legkisebb „Dark Custom” motorjára, az Ironra hajazó matt fekete fényezést kapott.
