A háztartási berendezések után hamarosan az autó- és a motorgumik is hasonló besorolást kapnak. A vásárlók tájékoztatása helyett azonban ez sajnos csupán egy újabb lehetőség az adóztatásra.
Semmi bajom az Európai Unióval. Pontosabban semmi bajom az EU koncepciójával. Persze a gyakorlat megint más. A nagyobb országok könnyebben érvényesítik (gazdasági) érdekeiket, ami nem feltétlenül jó nekünk, kis országban élőknek. Bár nem szimpatikus a dolog, de többé-kevésbé el lehet fogadni, hiszen egy normál piaci versenyben is végső soron az erősebb gazdaság nyer. Ami azonban végképp kiveri a biztosítékot nálam, az a csupán saját léte szükségességét igazoló Európai Bizottság látványos, ugyanakkor teljesen haszontalan szabályalkotása. Bár első hallásra jól hangzik az ötlet, hogy az autó- és motorgumik egységes minőségi besorolást kapjanak, jobban átgondolva ez is csak újabb adók bevezetését fogja eredményezni – amelyeket persze mi fizetünk.
Adóalap…
Az új szabályozást április 22-én hagyta jóvá a „felelős” bizottság, amelyet minden bizonnyal igazán tapasztalt szakértők készítettek elő… Az EU gyakorlata szerint persze még több év is eltelik, mire ebből gyakorlat lesz, ám sok jóval már most sem kecsegtet. A rendelkezés szerint a gumikat háromféle osztályozás szerint kell minőségi kategóriákba sorolni. A háztartási berendezéseknél már megszokott osztályozás szerint az „A” a legjobb, míg a „G” kategória a legrosszabb besorolást jelenti. Az első szempont szerint a gumik gördülési ellenállását vizsgálják, mint a jármű üzemanyag-fogyasztását befolyásoló tényezőt. A második osztályozás a gumik tapadását kategorizálja esős körülmények között. A harmadik pedig a zajkibocsátást vizsgálja. Jól hangzik? Nem annyira. A „G” és az „A” kategória közötti különbség a gördülési ellenállás osztályában körülbelül 300 többlet-kilométer megtételét teszi lehetővé – a gumi teljes életciklusára vetítve. A zajkibocsátás összefügg a gördülési ellenállással (is), ám városban a felpörgő motorok hangja sokkal zavaróbb, mint a gumik zaja kis sebességnél. Egyedül a tapadás vizsgálatát látom racionálisnak, azzal viszont az a gond, hogy csupán nagy sebességről történő megállásnál vizsgálja a fékút távolságát.
Az új osztályozási rendszer szignifikáns különbségek kimutatására – amelyek alapján további fejlesztéseket lehetne végezni – alkalmatlan. Csupán egyetlen dologban jeleskedik: termékek tulajdonságait bürokraták számára értelmezhető formában számszerűsíti egy valójában haszontalan összehasonlítási rendszerben. Nem kell túl nagy képzelőerő, hogy belássuk: ez csupán újabb adók kivetésének az alapja lesz, amelyek végső soron a mi zsebünkre mennek.
/chapter>
