Tűzpiros kétkerekű
A maranelloi gyártó termékeit nem kell bemutatni a sebesség szerelmeseinek. Luxus, exkluzivitás és csúcsteljesítmény – mindenez négy keréken. A motorosokat ez nem feltétlenül hozza lázba. Vagy mégis?
A 61 esztendős márka maradandót alkotott az automobilok és az autóversenyek történetében. Stílusos utcai autóik sokak álmaiban szerepelnek. Egy ilyen álmodozó mérnök Amir Glinik, munkái alapján letagadhatatlanul motoros. Amir 2005 óta dolgozik saját, igen speciális tanulmányán, a Ferrari motoron.
Az elképzelt motor jelenlegi formájában egy aluvázas, V4-es blokkal szerelt, hidraulikusan állítható futóművel rendelkező, az olasz négykerekűeket idéző stílusos, azokhoz méltó műszaki tartalommal rendelkező konstrukció.
Bár a maranelloi sportautók alapvetően a V12-es konstrukcióik kapcsán híresek, a motor kezdetektől fogva V4-es szerkezet. Az őshöz méltó stílusos kialakítás ugyanis csak egy ilyen méretű aggregát beépítését teszi lehetővé a megfelelő teljesítmény fenntartása mellett. Az olajtartály illeszkedik a motor szerkezetéhez, a blokk előtt elhelyezve plusz teherviselő elemként is szolgál: az akkumulátor is erre kerül, de a légbeömlők alsó rögzítési pontjai is ezen vannak. Lényeges ez a rögzítés, mivel a légbeömlő rendszer kopoltyúszerű lemezei extrém fékezéskor bezáródnak és aerodinamikai fékként funkcionálnak, valamint a két félhold alakú egység haladáskor dinamikusan szabályozza a hűtőhöz érkező levegő mennyiségét. A blokk hátsó részét elfoglaló váltó is plusz funkcióval rendelkezik: erre épül a hátsó lengőkar.
A V4-es blokk abszolút a jármű tömegközéppontjába került
A felfüggesztés egyik kulcs-eleme a hidraulikamotor, ugyanis mind az első, mind a hátsó felfüggesztés számítógéppel vezérelt hidraulikus szerkezet. A vezető állíthatja be a kívánt szabadmagasságot és csillapítási módot, a többit az elektronika vezérli a sebességnek, illetve szenzoroktól kapott adatoknak megfelelően. Mindkét villa egy U-alakú alumínium vázra épülő kompozit szerkezet, a lengővilla pedig magában foglalja a dupla szíjhajtást is.
Egy nagy sebességre képes jármű egyik legfontosabb eleme a megfelelő fékrendszer. A kétkerekű erőgép megállításáról a Buell megoldásához hasonlóan a kerekek peremére szerelt nagyméretű féktárcsák gondoskodnak.
Mint az láthatjuk, a motor működését alapvetően számítógépes vezérléssel kívánja megoldani a tervező, az elektronika masszív alkalmazásának azonban nincs vége ezzel. A hagyományos műszerfal helyett egy egész időjárás-álló képernyőt láthatunk a tankon, amely egyúttal a GPS rendszer képernyője is. A kijelző a vezető ízlésének megfelelően beállítható analóg illetve digitális stílusúra, metrikus vagy angolszász mértékegységűre. Apropó beállítás. A két, F16-os gázkart idéző kormánycsutkára szerelt kapcsolók és potméterek csupán elektronikus jeleket adnak a számítógépnek, vagyis a motor teljesen drive-by-wire rendszerű.
A hátsó idom kialakítása a két klasszikus végdobbal éppen olyan csodás, mint maga az egész álom
Bár szélvédővel nem rendelkezik, a burkolat áramvonalas, nagy sebességre optimalizált kialakítású és a belülről kifelé építkezés jegyében született.
Most pedig ki kell ábrándítsuk a kedves olvasókat: Kimi Räikönennek valószínűleg soha nem lesz ilyen csodás motorkerékpárja. Ez ugyanis egyelőre csupán egy számítógépes terv. Talán jobb is így. A vázlatokat elnézve ez a motor is csak egyetlen dologra lenne alkalmas: esztelen sebességű országúti száguldásra. Ha meg is valósulna, exkluzivitásával és teljesítményével a gázturbinás Y2K-vel versenyezhetne. Nem mellesleg a Ferrari nem gyárt motorkerékpárokat és a történelemben csak egyszer fordult elő, hogy nevüket adták egy kétkerekűhöz: a Kay Engineering által készített 900 köbcentis, léghűtéses Kawasaki blokkal szerelt kétkerekű sorozatgyártásba nem került, csak egy egyedi konstrukció volt.
