Bemutatkozik a Triumph Bobber Black és a Speedmaster

Tudják, én még nagyon fiatal voltam a kétezres évek elején. Akkoriban nem feleségem volt, hanem csajom, nem a lakáshitel stresszelt, hanem a közelgő zh, és a másnaposság sem két napig tartott. És persze ott volt egy rakás olyan dolog, amikről halvány sejtelmeim sem voltak, de a hosszú budiolvasmányok segítettek megismerkedni a bobber és az aranyér fogalmával is. Néztem ezeket az épített vasakat, amik úgy fejbe kólintottak az időtlen formájukkal, hogy azóta is csilingel a ketyere a nyakam tetején. Igaz, a szerelem az idő elteltével távolságtartó rajongássá vált, időközben megbarátkozva azzal a tudattal, hogy ez a kapcsolat kettőnk között plátói marad.

Brit elegancia – újratöltve

Ettől viszont még rajongással és örömmel tölt el a tudat, hogy a motorgyártó vállalatok igazán ügyesen kezdenek ráérezni ennek a stílusnak a nyitjára. Nemrég az Indian is nagyot villantott a Scout Bobber modellel, most pedig a Triumph mutogatja az igazán gusztusosra sikerült bobber/vintage modelljeit. Kedves olvasóink! Ezúton kérjük önöket, hogy legyenek kedvesek nyálat csorgatni a Bonneville Bobber Black és az új Speedmaster modellekre.

Szétbobberizálják az agyunk

Amikor a Triumph kipakolta az asztalra a Bonneville Bobbert, a megjelenést követő harminc napban többet értékesítettek belőle, mint korábban bármelyik modelljükből. Világos volt a helyzet: az emberek kajálták az 1’200 köbcentis sorkettest, szóval a folytatás adta magát. 2018-ra – ami nem mellesleg a cég 115. évi évfordulója lesz – csináltak belőle egy talpig fekete változatot.

A Triumph szerint addig kell ütni a vasat, amíg meleg

A Bobber Black kétségkívül méltó az ő nevéhez. Bobber is meg black is. Na de még mennyire, hogy fekete. Triumphék igazán ügyeltek a finom megoldásokra. Nem csak a jól látható részletek, mint a teljes kipufogó, a felni, a lábtartók, vagy a légszűrőház, de még a kerékagy is illeszkedik a koncepcióba.

Jövőre már ilyenek fogják díszíteni az utakat – reméljük felénk is

Azért nem csak a feketeségről szól

Ennek a változatnak nem hagyták érintetlenül a teljesítményét, kicsit agresszívebbre, férfiasabbra vették a kiállását, és kapott néhány olyan alkatrészt, amivel az alapmodell fölé pozicionálták. Csak hogy éreztessék azt, hogy nem csupán lefújtak feketére néhány részletet. Az első kereket 16-os helyett 19-es átmérőjűre cserélték, a teleszkópokat 41 helyett 47 milliméter átmérőjűekre. Az első fényszóró, a hátsó világítás és a visszajelző teljesen LED-es, és helyet kapott mellette egy nappali menetfény is. Elől dupla tárcsafék, Brembo nyereg és Showa teleszkóp található.

Régen láttam központi rugóstagot ennyire igényesen elhelyezve

Az alapváltozathoz képest természetesen semmit nem vesznek el. ABS, Traction Control vagy Ride By Wire  technika mind maradt. És persze a lényeg, a 78 lóerős mosolygeneráló sorkettes erőforrás. Ezen felül a Triumph közel 150 kiegészítőt biztosít ahhoz, hogy a vásárló még a gatyáját is ott hagyja náluk. Köztük a Vance and Hines kidörrentővel, a FOX hátsó rugóstaggal meg számtalan nyalánksággal. Azért remélem kormányhínárt és nagyplexit senki nem fog rakni rá. Külön érdekes, hogy a gyár rendkívül nagy, 16’000 kilométeres szervizintervallumot ad meg, ami egészen egyszerűen veszélyesen soknak tűnik. Igaz, ez a többi Triumph modellre is vonatkozik, nem külön sajátosság.

Nyilván a féklámpa is fekete lenne – ha lehetne

A következő oldalon a Speedmasterről van néhány szó, és nyálcsorgatnivaló kép. Lapozz!