A legnagyobb motortervezők, második rész: John Britten és a V-1000

Míg az első részben egy olasz úriembert mutattunk be, most egy picit messzebb evezünk, méghozzá Új-Zélandig. Egész pontosan Christchurchig vezet utunk, ugyanis itt született John Britten, 1950-ben. Gépészeti tanulmányait esti iskolában végezte, tervező munkáját pedig az ICI nevű cégnél kezdte. Egy angol kiruccanás után visszatért szülőföldjére, ahol a Rowe Engineering-nél fő tervező mérnök lett. Mielőtt beszállt volna a családi ingatlan bizniszbe, különböző lámpaburákat és égőket készített, kézzel.

Az alkotó és a mű megdöbbentő külseje

Motormánia

Na de térjünk a lényegre: Britten imádott motorozni, amatőr versenyeken rendszeresen szerencsét próbált. Igyekezett erősíteni a saját Ducati versenymotorját, de nem tudott megbízni a blokkban, a futómű meg nem nyújtotta az elvártat. Megpróbált beszerezni egy Denco féle motort, de végül az sem jött össze. Plusz ugye az alkatrészellátás nem volt a legjobb, mivel akkoriban az eBay még csak fejben sem létezett. Mit tehet ilyenkor az ember? Hát persze, hogy elkezd a nulláról motort építeni. Ti is éppen erre gondoltatok, ugye? Britten pár baráttal és egy garázzsal felszerelkezve vágott bele valami olyanba, amit a nagy gyárak CAD/CAM programok, CNC gépek, szélcsatornák és egy seregnyi mérnök nélkül meg sem próbálnának.

…ami komoly technikát rejteget

Profi tudás, szerény körülmények

Na de mégis, hogyan vág bele az ember egy motor építésbe a nulláról? Mondjuk kitalálja a formát, amit aztán simán összerak némi drót és egy ragasztó pisztoly segítségével. E köré aztán épít egy agyag modellt, amit később öntőformának használ a karbon alkatrészek elkészítéséhez. Így leírva mindjárt könnyebb, ugye? Egyébként az első villa, a lengőkar, az idomok, de még a felnik is mind-mind karbonból készültek. Ezeket nem külsős beszállítóktól szerezte be emberünk, hanem barátai segítségével, otthon öntötte ki a formákat. Ne feledjük, még mindig a ’80-as, ’90-es években járunk, akkoriban a karbon leginkább csak a Forma 1-ben volt elterjedt.

A legenda alapja

De a motort biztos készen vette, ugye? – Nem, szintén nulláról indult vele. Ahogy írtam, Johnt frusztrálta az alkatrészellátás, illetve annak hiánya. Így például az olajdeknit is felesége kézműves kemenceéjében öntötte. Aztán meg a medencéjükből szerzett vízzel hűtötte le a kiöntött alkatrészt. Maga a blokk egyébként egy 60°-os hengerszögű, négyütemű, 8 szelepes, 999 köbcentis egység, 165 lóval, programozható motorvezérlővel és adat rögzítő képességgel. A különböző verseny szabályzatok miatt volt belőle 1100 köbcentiméteres verzió is, de leginkább a kisebbet használták.

A következő oldalon további mérnöki bravúrokról, illetve verseny eredményekről olvashatsz, lapozz!