Kétségtelen, hogy a két muscle-bike igen összeszedett formát mutat legfrissebb, 2013-as megjelenésében. Amennyiben valaki amerikai alternatívát keres az olasz Ducati Diavel vagy a japán Yamaha V-Max izmozók ellenfelének, nem köthet ki máshol, mint a Harley-Davidson V-Rod sorozat valamely tagjánál. Ezek közül is talán legdögösebbek a Night-Rod és a Muscle.
Az újítások nem csak a külcsín javítására törekedtek, került némi műszaki változtatás is a csomagba. A Night-Rod könnyebb lett. Elöl 19, hátul 18 collos, fekete alumínium felniken fut a gép. A kúpos farokidomba süllyesztett, ledes lámpa került. A kormány hátranyilazódik, hogy a motoros közelebb kerüljön a kezelőszervekhez. Csökkent valamelyest a lábtartók távolsága is, ami kedvez az alacsonyabb ridereknek. 43 milliméteres fordított villák elöl, állítható telók hátul, frissített sebességmérő műszer, változott a kipufogó és egy polírozott alumínium motívum húzódik végig a motoron – érintve az airboxot, a tankot és a farokidomot is. A blokk továbbra is az 1’250 köbcentis DOHC 8 szelepes Revolution V-Twin, amely 125 lóerőt és 115 Newtonméter nyomatékot szabadít rá az ötsebességes váltón és a karbonszálas szíjhajtáson keresztül a 240-es Michelin abronccsal szerelt hátsókerékre. A kiváló minőségű Brembo fékrendszerhez opcióként ABS is kérhető.
A V-Rod Muscle némileg eltér testvérétől, hiszen ez inkább egy agresszív stílusú portyázóként kívánja elnyerni a vásárlók kegyeit. A futómű, a felfüggesztések, a blokk és a fékek megegyeznek a két gépen, tehát műszakilag azonosak, azonban külsőleg számos ponton eltér a Night Rod-tól. Ezek az eltérések leginkább a farok idomon, a kipufogónál és a tank-airbox együttesnél érhetők tetten. A Muscle némileg egyszerűbb képet mutat és ennek megfelelően kissé olcsóbb is, mint testvére.
Jó-jó, csak azoktól az ormótlan kályhacsövektől megszabadulnának már végre !