Hirdetés
Ez is egy olyan dolog, amit automatikusan elhiszünk, csak mert nap mint nap ezt halljuk a médiában. Persze, hiszen hivatkozási alapként kell valamit mondani, miért telepítenek az adófizetők pénzén újabb és újabb sebességmérő berendezéseket. Közben a saját szemünkkel pedig azt látjuk, hogy nem a valós baleseti gócpontokban állnak a mérőautók, hanem a jó bevétellel kecsegtető helyeken. Vagyis az igazi cél az adófizetők további pénzének az elvétele…
Na de ez megint csak egy fikció. Azonban áll a mi rendelkezésünkre olyan tanulmány is, amely feketén-fehéren, a puszta számok (statisztikai adatok) segítségével bizonyítani is tudja ugyanezt. Azzal már nehezebb vitetkozni. David Finney angol közlekedésbiztonsági kutató ugyanis kielemezte a telepített kamerák, illetve a traffipaxos autók által gyakran látogatott helyek baleseti statisztikáit a mérőműszerek megjelenése előtt és után. Nézzük, mit mutatnak azok a bizonyos számok!
A grafikon közepén látható piros oszlop mutatja azt a hónapot, amikor a radart telepítették. A megelőző oszlopok a felszerelés előtti, az utána levők pedig az azt követő 24-24 hónap során bekövetkezett balesetek számát ábrázolják. Mivel az ábra összesen négy év adatait öleli fel, vízszintes vonalakkal ábrázolja az évenkénti átlagot is. A felszerelést megelőző évben csökkenést látunk a korábbihoz képest (egész jelentőset), majd egy újabb (egészen minimális) visszaesés jön a telepítést követően. Azután viszont ismét növekedtek a balesetek. Az eredmény: a kettőnek szikrányi köze nincs egymáshoz. No de a szakember nem csupán ebből az egy szempontból vizsgálódott.
A második ábrán évről évre láthatjuk a bekövetkezett balesetek darabszámát: az oszlopok folyamatosan hullámoznak a 6-9’000 ütközés/év határok között. A piros vonal szemlélteti, hogy az adott évben mennyi új fix radart telepítettet a hatóságok – a csúcs még az ezredforduló előtt volt közel ötven darabbal! -, a kék pedig az üzembe állított új mobil sebességmérő műszereket mutatja – itt a negyvenet súrolta a maximum 2008-ban. A kettő összefüggése szintén nem nevezhető meghatározónak.
A vizsgálat teljes anyaga az angolul értők számára elérhető interneten. A lényeg azonban a fent leírtakban van: a sebességmérő berendezések beszerzése a hatóságok számára (a mi pénzünkből) remek bevételi forrást teremt a költségvetésnek. Kevesebb baleset azonban nem lesz tőle.
Cimkék:
A piacon jól prosperáló cégek is könnyen cserélhetnek tulajdonost. A felröppent - és megalapozottnak tűnő - hírek szerint a komplett Ducati cég is éppen új gazdát keres.
Elolvasom »Az elektromos hajtású gyorsasági motorok világbajnokságára készülő csapat egy amerikai versenypálya nyílt napján tesztelt. Videó, szigorúan teljes hangerőn!
Elolvasom »A Honda felélesztette a legendás Transalp típust is. Soros motorral készül, mint az Afrrica Twin - de vajon hogy sikerült?
Elolvasom »Régóta várjuk a Benelli középkategóriás új túraenduroit. Lássuk végre, mennyire felel meg a várakozásoknak a TRK 702 párosa!
Elolvasom »Méghogy 1000 köbcenti alatt nincs élet? 1000 kilométert tettünk meg egy 125-ös kismotorral, és még nézelődésre is futotta közben!
Elolvasom »Nemrég mutattuk be a magyar Serpentize motoros ruha márkát. A kínálatból talpig feketébe öltözve kezdtünk tartóstesztbe.
Elolvasom »
Azért az angliai és a magyar közlekedési kultura teljesen más képet mutat.
Vannak nemzetek amelyek sajnos nem érdemlik meg, hogy ellenörzés nélkül hagyják öket. (itt most magunkra céloztam)
A magam részéröl helyeslem ha a lakókörnyezetemben megjelenik egy trafipax, míg pl. egy hasonló lélekszámú németországi kisvárosban ezt teljesen feleslegesnek tartom.