Amíg arra várunk, hogy a Honda és a Yamaha megmutassa, mire használja a V3-as motorban rejlő lehetőségeket, és közben egyre több találgatás jelenik meg a ZXMOTO állítólagos V5-ös projektjéről, érdemes visszanézni, hová jutottak már korábban azok, akiknél a „hány henger kell egy motorba?” kérdésre a szokásos válaszok egyszerűen nem voltak elég jók.

Az elmúlt évtizedekben készült néhány olyan motorkerékpár, amelynél a tervező vagy építő láthatóan nem állt meg ott, ahol egy normális mérnök már rég befejezte volna a projektet. Öt, hét, nyolc, kilenc, tíz, huszonnégy, végül pedig 48 henger is került már két kerék közé. Többségük egyedi építés, vagyis szó sincs sorozatgyártásról, de éppen ettől érdekesek: megmutatják, mire képes a mechanikai kreativitás, ha a költség, a gyárthatóság és a józan ész nem feltétlenül elsődleges szempont.

A listában ezért nem egyszerűen a legnagyobb teljesítményű motorokat kerestük, hanem azokat a konstrukciókat, amelyeknél maga a motor elrendezése vált a projekt fő attrakciójává.

Kezdjük a legszolidabbtól a legextrémebb felé haladva…. Megpróbáltuk, ahol lehetett működés közben is bemutatni a gépeket. Lássuk a listát.

1. Allen Millyard Kawasaki KH Five – 883 cm³, öt henger, két ütem

Allen Millyard neve szinte összeforrt az extrém sokhengeres motorkerékpárokkal, de az egyik legismertebb alkotása meglepően visszafogottan néz ki. A Kawasaki KH Five első pillantásra akár egy korabeli KH500-nak is tűnhet, amíg az ember meg nem számolja a hengereket. Millyard két Kawasaki KH500 blokk felhasználásával épített belőlük egy öt hengeres, 883 cm³-es kétütemű motort. A forgattyúsházakat szétvágta és újra összehegesztette, majd saját készítésű, öt hengerhez illeszkedő főtengelyt épített. A hengerek elrendezése egy középső, két bal és két jobb oldali egységből állt.

A végeredmény nem csak egy látványos műhelyprojekt lett. A BikeBound által közölt adatok szerint a Millyard-féle KH Five a teljesítménymérésen 109 lóerőt adott le a hátsó keréken, miközben az eredeti KH500 teljesítménye ennek nagyjából a fele volt. A motorhoz öt egyedi rezonátoros kipufogót is kézzel készített Millyard. A különlegesség egyik legjobb része éppen az, hogy a gép nem kiállítási tárgy: tulajdonosa, Pip Davidson rendszeresen motorozik vele.

...a bejegyzés a hirdetés alatt folytatódik.

2. Uwe Oltmanns Puch Maxi – öt külön motor egyetlen mopedben

Ha valaki azt mondja, hogy „öt hengeres Puch”, az még nem írja le pontosan, milyen konstrukcióról van szó. Uwe Oltmanns ugyanis nem egy öthengeres blokkot készített egy Puch Maxihoz, hanem öt különálló, egyhengeres kétütemű motort épített egyetlen 1976-os Puch Maxi S vázába. Mindegyik eredetileg 50 cm³ körüli erőforrás volt, amelyeket 70 cm³-re alakítottak, így a teljes lökettérfogat 350 cm³ lett. Az alsó három motor közös tengelyhez kapcsolódik, a felső kettő pedig fogasszíjas áttételen keresztül vesz részt a hajtásban.

Képek: BIKE EXIF

A megoldás működése legalább olyan érdekes, mint maga a látvány. A motorokat nem egyetlen közös blokk alkotja, ezért az indítás is lépcsőzetes: az első egység elindítása után centrifugális tengelykapcsolók kapcsolják be egymás után a többit. A Puch eredeti mopedkarakteréből így gyakorlatilag semmi nem maradt, miközben a kész gép továbbra is az eredeti acéllemez-vázat használja. A 2026-os bemutatók szerint a különleges építés zajszintje elérte a 127,5 decibelt is.

---

3. Simon Whitelock Kawasaki KH606 – hét henger, 606 cm³

Simon Whitelock a Kawasaki KH250 háromhengeres blokkjait használta kiindulópontként, amikor elkészítette a KH606 néven ismert hét hengeres kétüteműt. A projekt lényege, hogy egy eredetileg háromhengeres Kawasaki alapjaira építve hét hengert rendezett egy közös erőforrásba. A névben szereplő 606 a hozzávetőleges összlökettérfogatra utal. A konstrukcióhoz Whitelock maga készítette és alakította a kipufogókat is, a rendszert pedig a hét gyújtás miatt különösen komoly elektromos rendszerrel kellett kiegészíteni.

A KH606 nem pusztán egy motorblokk egy kiállítási vázban. A gép működőképes, bár a korábbi tulajdonos beszámolója szerint hidegen nem éppen egyszerű az indítása. A hét hengerhez hét gyújtótekercs tartozik, ezért egy autós generátort is szíjhajtással építettek be. Whitelock alkotásainak egyik sajátossága, hogy a mechanikai túlzás mellett igyekezett valódi, használható motorkerékpárt létrehozni – a KH606 esetében azonban már maga a héthengeres, kétütemű Kawasaki-motor is egészen más kategóriába helyezi a gépet, mint az alapul szolgáló KH250.

---

4. Veloce Aperion X8 – nyolc henger, két ütem, 280 lóerő

A Veloce Aperion X8 már nem egy régi Kawasaki alkatrészeiből összerakott különlegesség, hanem egy modern mérnöki projekt. A brit Veloce Motorcycles olyan nyolc hengeres, kétütemű motort fejlesztett, amelynek hengerei X alakban helyezkednek el. A teljes lökettérfogat 1000 cm³, a vállalat által megadott célérték pedig 280 lóerő 12 000-es fordulaton. A hengerek alapjául Aprilia RS125-höz kapcsolódó konstrukció szolgált, a motor, a sebességváltó és a váz pedig egy közös szerkezeti egységet alkot.

Az Aperion különlegessége éppen az, hogy itt már nem egy régi motor átépítéséről beszélünk, hanem egy teljesen új konstrukcióról. A nyolc kétütemű henger egyetlen kompakt erőforrásban kapott helyet, a cél pedig egy működőképes, modern sportos motorkerékpár létrehozása. A 280 lóerős adatot a Veloce által kommunikált értékként érdemes kezelni: ez nem egy régóta bizonyított szériamodell teljesítménye, hanem a projekt által megadott műszaki célérték.

Kapcsolódó: A britek teljesen megőrültek, 280 lóerős, nyolchengeres kétüteművel sokkolják a világot

---

5. Galbusera V8 500 – amikor 1938-ban is volt nyolc henger

A Galbusera V8 500 azért különleges, mert itt nem egy modern építő ötletéről van szó. Az eredeti konstrukciót a Galbusera és Marama Toyo nevéhez kötődő projektként az 1930-as években mutatták be. A motor mindössze körülbelül 500 cm³-es, kétütemű V8-as volt, két, egymással ellentétes irányban forgó főtengellyel. A maga korában ez egészen rendkívüli műszaki elképzelésnek számított. A motort az 1938-as milánói motorkiállításhoz kapcsolják, de az eredeti konstrukcióból mára csak nagyon kevés dokumentáció maradt fenn.

Képek: Italian Bike Week 2025

Éppen ezért külön történet, amit Mirco Snaidero kezdett el évekkel ezelőtt. A rendelkezésére álló korabeli fényképek és dokumentumok alapján gyakorlatilag újraalkotta a Galbusera V8-at, és a hosszú restaurálási-építési folyamat végén működőképes motort hozott létre. A projekt egyik érdekessége, hogy a konstrukció annyira szokatlan volt, hogy még maga az építő sem lehetett teljesen biztos abban, hogy az eredeti elképzelés működőképes lesz. A 2025-ben elkészült gép azonban beindult és működik, az Italian Bike Week-en be is mutatták élőben.

---

6. Kawasaki W9 Triple Triple – kilenc henger W-ben

Simon Whitelock másik híres Kawasaki-építése a W9 Triple Triple, amely nevéhez méltóan három háromhengeres Kawasaki KH250-motorból született. A három blokk együttesen kilenc hengert és körülbelül 750 cm³ lökettérfogatot eredményez. A motor W9-es elrendezésű, a három erőforrás mechanikus összekapcsolásával. A konstrukcióhoz egy Kawasaki KH500 sebességváltóját használták, a motor teljesítményét pedig több mint 75 lóerőre teszik.

A projekt egyik különlegessége, hogy a kilenc henger nem egyetlen eredetileg ilyen célra tervezett forgattyúsházban dolgozik. Három komplett háromhengeres Kawasaki-blokkot kellett úgy összeépíteni, hogy azok együtt működő hajtásláncot alkossanak. A névben szereplő „Triple Triple” ezért nem puszta marketing: három Triple motorból lett egy kilenchengeres kétütemű. A kipufogórendszer hat kivezetést használ, és a konstrukció hangja legalább annyira fontos része az élménynek, mint maga a kilenc henger.

---

7. Allen Millyard Viper V10 – 8,0 liter két keréken

Allen Millyard egyik legismertebb alkotása már nem kétütemű és nem is Kawasaki: a Viper V10 egy 8,0 literes Dodge Viper V10 motor köré épített motorkerékpár. A hatalmas erőforrás körülbelül 500 lóerőt és 712 Nm nyomatékot ad le. Millyardnak azonban nem csak egy motort kellett két kerék közé beépítenie: a teljes vázszerkezetet, futóművet és hajtásláncot hozzá kellett igazítania a hatalmas V10-eshez.

A Viper V10 azért is különleges a többi építéshez képest, mert valóban közúton használt motorkerékpárról van szó. A gép sikeresen teljesítette a brit egyedi járművek számára előírt jóváhagyási eljárást, és Millyard több ezer mérföldet motorozott vele. A motorral 207,101 mérföld/órás, vagyis több mint 333 km/órás sebességet is mértek, 2023-ban pedig Millyard és Henry Cole a V10-essel tandem motorkerékpáros Guinness-rekordot is felállított.

Kapcsolódó: Kalapács alá kerül a világ egyik legőrültebb motorja – eladó Allen Millyard legendás, V10-es szörnye

---

8. Bistella 500 – tíz henger, kompresszor és kétütemű motor

A cseh Marek Foltis egészen más irányból közelítette meg a sokhengeres motort. A Bistella 500 alapját egy 1953-as Jawa adta, amelybe egy saját tervezésű, kétsoros radiális, vagyis csillagmotoros elrendezésű 10 hengeres, 500 cm³-es kétütemű erőforrás került. A hengerek és dugattyúk tíz Jawa 50 cm³-es motorból származnak. A konstrukciót ráadásul öt kis Roots-kompresszor tölti.

A Bistella esetében különösen érdekes, hogy Foltis nem egyszerűen minél több hengert akart egymás mellé tenni. A két sorba rendezett tíz hengerhez egyetlen főtengelyt tervezett, a kompresszorok pedig azért kellettek, hogy a kétütemű motor töltetcseréje megfelelő legyen. A saját műszaki adatai szerint a motor konstrukciós lehetősége 120 lóerő körül van, jelenlegi beállításában 60 lóerőre korlátozott, míg a közúti használatra homologizált konfiguráció mindössze 12 lóerős. Vagyis ez egy olyan tízhengeres, kompresszoros kétütemű, amelyet ténylegesen közúton is lehet használni.

---

9. Dolmette – 24 láncfűrészmotor egy Harley váltójával

A Dolmette talán az egyik legnehezebben komolyan vehető, mégis teljesen valós motorkerékpár ezen a listán. A 2004-ben elkészült gépet a Dolmar készítette Rötger „Brösel” Feldmann ötletei alapján, és 24 darab Dolmar PS-7900 láncfűrészmotor hajtja. A 79 cm³-es egyhengeres kétüteműek együtt körülbelül 1,9 literes összlökettérfogatot és 170 lóerőt adnak. A 24 kis motor egy központi hajtási rendszerhez kapcsolódik, amely egy Harley-Davidson ötfokozatú sebességváltóhoz továbbítja az erőt.

A Dolmette esetében már az indítás is külön program. A 24 láncfűrészmotort ugyanis egyenként kell berántani, vagyis nincs olyan, hogy megnyomjuk az indítógombot és feléled a 24 henger. A géphez készült hajtási rendszerben 11 fogasszíj kapcsolja össze az egyes motorokat, a motorok pedig két oldalon, két hatos sorban helyezkednek el. A végeredmény inkább mozgó mechanikai installáció, mint hagyományos motorkerékpár – de éppen ez volt a Dolmette célja.

---

10. Simon Whitelock Tinker Toy – 48 henger, 4200 cm³

A lista végére maradjon az a konstrukció, amelynél már tényleg nehéz tovább fokozni a számokat. Simon Whitelock Tinker Toy névre keresztelt Kawasaki-projektje egy 48 hengeres, körülbelül 4200 cm³-es kétütemű motorkerékpár. Az alapot 16 darab Kawasaki KH250 háromhengeres motor alkatrészei adták. A hengereket hat, egyenként nyolc hengeres blokkba rendezték, így jött létre a 48 hengeres óriásmotor.

És még ez sem a teljes történet. A hatalmas motor elindításához Whitelock egy külön 125 cm³-es kétütemű „donor” motort is beépített, amely indítómotorként szolgál. A Tinker Toy tömege körülbelül 600 kilogramm, a sebességváltó egy BMW K100 egysége, az első futómű pedig Honda Gold Wing alkatrészekből származik. A konstrukció Guinness-rekordot is szerzett: a rekord megfogalmazása szerint ez volt az a motorkerékpár, amelyben 48 hengeres motor dolgozott szárazföldi járműben.

V3, V5 – és innen merre tovább?

A Honda és a Yamaha új V3-as fejlesztései, illetve a ZXMOTO V5-ös projektjéről szóló hírek elsőre különösen merésznek tűnhetnek. A történelmi példák azonban jól mutatják, hogy a motorkerékpárok világában a többhengeres kísérletezés korántsem új jelenség. A kérdésre, hogy „miért?”, ezeknek az építéseknek a többségénél valójában nincs egyszerű műszaki válasz.

A KH Five, a KH606, a W9 és a Tinker Toy esetében a kiindulópont a kétütemű Kawasaki-hagyomány volt, a Bistella egy teljesen saját konstrukciós gyakorlat, a Galbusera pedig egy közel kilenc évtizedes műszaki elképzelés újjáépítése. A Dolmette pedig talán a legegyszerűbb választ adja: azért, mert meg lehet csinálni.

És ha a következő években valóban megjelenik egy újabb V3-as, V5-ös vagy akár még többhengeres motorkerékpár, legalább tudjuk, hogy a motorkerékpár-ipar és az egyedi építők történetében már régóta nem a hengerek száma jelenti a felső határt.

Források/Képek: Az összeállításnál elsődlegesen a gyártók, építők és az egyes projektekhez kapcsolódó elsődleges műszaki anyagok elérhető információi, illetve az adott motorról szóló szakmai bemutatók lettek figyelembe véve. Allen Millyard Kawasaki KH Five: BikeBound – a Millyard-féle építés részletes bemutatása; Uwe Oltmanns Puch Maxi: Motorrad Online – az építés és az öt különálló motor ismertetése; Kawasaki KH606: BikeBound – Simon Whitelock héthengeres Kawasaki-projektje; Veloce Aperion X8: Veloce által közölt műszaki adatok alapján készült szakmai beszámolók; Galbusera V8 500: Moto.it és Motorrad Online – az eredeti konstrukció és Mirco Snaidero újjáépítése; Kawasaki W9 Triple Triple: Motorrad Online és Moto.it; Allen Millyard Viper V10: az Onroad korábbi cikke, illetve az abban hivatkozott H&H Classics aukciós anyaga; Bistella 500: a készítő hivatalos projektoldala, kiegészítve a BikeBound bemutatójával; Dolmette: a Dolmette technikai adatairól fennmaradt anyagok és korabeli bemutatók; Tinker Toy: BikeBound, a Simon Whitelock-féle 48 hengeres Kawasaki részletes bemutatása.