Új szelek fújnak a krúzerek között: Benelli 502C teszt

Amiben nincs megalkuvás

A Benellit a magam részéről azért kedveltem meg az elmúlt időben, mert az egyébként nagyon baráti áron kínált motorjaik alá olyan futóműveket és fékeket tesznek, ami sok lényegesen drágább motorkerékpár számára is a sci-fi kategóriába esne. A helyzet itt sem más. Elöl egész vaskos fordított telók, hátul egy központi rugóstag teszik a dolgukat. Méghozzá nem is rosszul. Az alacsony és hosszú építés ellenére a magyar utakon sem rázza ki a fogtömésedet vagy roppantja meg a gerincedet az 502C. Ugyanakkor a széles kormány és keskeny hátsó gumi miatt már korábban ecsetelt módon könnyű ívre rakást követően szerencsére ott is marad. Akkor sem jön zavarba, ha némi úthiba akad a kanyarban. Érzed, hogy min mentél át, de a motor szépen tartja a kijelölt irányt.

A fékek terén hasonló a helyzet. Elöl két méretes tárcsa, radiálisan rögzített négy dugattyús nyergek, ABS. A működtetéshez viszonylag nagy kézerő kell ugyan, de jól adagolható és nagyon hatékony a rendszer. Szintén tetszett a hátsó fék pedáljának a pozíciója. Az előre tolt lábtartók esetében az én hosszú lábaim miatti lábfej-pozícióm ritkán teszik kellemesen adagolhatóvá a hátsó féket. Itt azonban tökéletesen passzolt, jól éreztem a nyomáspontját szűk forduláskor és vészfékezve is. És ugye nagy előny, hogy ebben a pozícióban amikor jobbos kanyarban használni kényszerülsz, nem fog a csizmád orra leérni a földre. 🙂 Végül pedig a gumik terén sem verik ki a garassal a fogukat a Benellisek: abszolút prémium abroncsok feszülnek az 502C felnijein is. Így nem kell azzal kezdeni az ismerkedést, hogy “jaj, vajon mennyire bízhatok a gumikban…” Ezekben megbízhatsz és garantáltan élvezheted a kanyarokat addig, amíg a lábtartó el nem éri az aszfaltot.

Bazári melléfogás

Amikor valami nem sikerül egy járművön, akkor azt sajnos nem lehet titokban tartani. A Benelli 502C sok részletébe beleköthet az, aki tervezetten fanyalogni akar. Ezek azonban ízlésbeli kérdések – vagy tetszik az első lámpa és a mindenképpen nagyon egyedi bukógomba, vagy nem. A lámpát Medve Kolléga régebben Vasemberhez hasonlította – én egy spártai harcosra asszociáltam róla. Csak abból gondolom, hogy a tervezőknek is hasonló járhatott a fejében, mert a bukógomba ugyanazon katona harci szekerének tengelyvégégét idézi. Reméljük, funkcionálisan jól teljesít és nem csak dísz… Meg azt is, hogy a leendő tulajdonosok sose tudják meg, mennyire védi meg az oldalán csúszó gépüket Ben Hur bukógombája.

Sokszor írtam, hogy a Benelli igazából egy Diavelre hasonlító, de teljesen a saját filozófiájukat követő motort alkotott. Nekem tetszik, hogy a cruiserek között egyáltalán nem a klasszikus vonalat erőltették. Az maradjon meg azoknak, akik száz meg ezer éve ilyen stílust építenek! Ők inkább a modern kor erre a stílusra fogékony fiatalabb motorosainak akarnak megfelelni. Erre utal a teljesen digitális, színes folyadékkristályos műszerfal is. Amely lehetne kicsit jobb felbontású, viszont vitán felül nagyon informatív. Ráadásul fényérzékelős, így ha besötétedik nem csak fekete hátterűre vált, hanem egy teljesen más grafikát húz elő a bitek közül.

Viszont a külső üvege annyira csillogósra sikerült, hogy bizonyos fényviszonyok között a leolvashatósága katasztrofálissá válik. No nem éjszaka, hanem amikor a hátad mögül süt a nap. A katasztrofális pedig nem azt jelenti, hogy alig látod, ami rajta van. Sajnos egyáltalán nem látod… A dolog alighanem könnyen és fillérekből orvosolható: csak egy mattabb külső réteg kell a kijelzőre. Akkor ez a zavaró hiba azonnal semmivé fog foszlani. Picit nehezebb lesz mit kezdeni a hivatalosan “urban cruiser” besorolású gép kormányával. Ami szerpentinen hatalmas áldás, a városban azonban kevésbé – nagyon meg kell szokni, hogy valóban dugóhúzónak használhassuk az 502C-t.

Ki nyer ma?

A mi korosztályunk még emlékszik a “Játék és muzsika tíz percben. Aki kérdez: Czigány György” hangzású bevezetőre. Évtizedeken át minden délben ez csendült fel a Magyar Rádióban – de ennek semmi köze a Benelli 502C-hez. Csak úgy eszembe jutott azon töprengve, hogy vajon kinek a motorja lesz a kínai tulajdonban levő olasz márka legújabb gyermeke? Amely nagyon is egyedi szemlélettel próbál szerencsét a cruiser osztályban. Azt gondolom, hogy nem csak azok lesznek a célcsoportjában, akik A2-es vezetői engedélyük miatt nem engedhetnek meg maguknak erősebb motort. Mert a Benelli 502C értelmes választás lesz mindenkinek, akinek bejön a stílus – amiről ugye a valláshoz hasonlóan semmi értelme vitatkozni -, új motort szeretne és nem akar egy vagyont kiadni rá.

Közúti használatra az 502C ereje és tudása bőségesen elegendő. Sőt, akár egész dinamikusan is lehet vele motorozni – állat módon nem annyira, de ismétlem: nem mindenkinek arra van feltétlen igénye. Aki folyton lapon akar fordulni, annak is muszáj valami sportosabb motort keresnie ehelyett. Viszont a normális krúzolásra, városi közlekedésre és szolidabb túrákra vágyó pilótáknak kiváló választás lehet a távol-keleti és talján koprodukció újszülött gyermeke. Annál is inkább, mert regisztrációs adó nélküli ára éppen csak egy hajszállal van kétmillió felett – vagyis kevés igazi versenytársa akad. Azok pedig vagy nem vezethetők A2-es jogsival, vagy drágábbak, vagy sokkal kisebbek nála. Illetve ezek tetszés szerinti kombinációja… Magyarul amennyiben érintett vagy hasonló jellegű vasparipa vásárlásában, semmiképpen ne hagyd ki az opciók közül tesztalanyunkat sem, mert bár van mibe belekötni rajta, de összképét tekintve meglepően jól sikerült szerkezet lett.

Az utolsó oldalon találod a pontozásos értékelést és a részletes műszaki adatokat, meg még pár kimaradt képet is. Lapozz!