Vintage stílusban épült BMW S1000RR

Egy oldschool motor kapcsán könnyedén eldobálózunk olyan szavakkal, amik az utóbbi évek szakállas, hipszterdivat-forradalmának farvizén gyűrűztek be a mi világunkba. A vintage (ejtsd: vintidzs) stílusról fontos tudni, hogy nem azonos a retróval. Az antik 100 évnél idősebb tárgy, míg a retro korszak a hetvenes évektől datálódik. A vintage e két korszak között helyezkedik el. Vagyis a húszas és hetvenes évek között készült minőségi tárgyakat illetve az azokat megidéző stílust jelöli: bútort, ruhát, gramofont vagy éppenséggel igen: motorkerékpárt.

Oldschool küllem és modern belbecs – ahogy kell

Ennek a motornak a története magyar szemmel nézve egészen érdekesen kezdődött. Ugyanis Amerikában a helyi BMW képviselet elvitt néhány motorépítőt egy S1000RR tesztre – csak azért, hogy hátha ihletet kapnak. Néhány texasi srác, a Revival Cycles pedig meg is látta a lehetőséget benne arra, hogy a késő hatvanas évek versenymotorjainak állítsonanak emléket némi átalakítást követően. Az más kérdés, hogy az idomok végül inkább úgy sikerültek, hogy azok inkább a hervenes évek elejét és közepét idézik, de ebben az esetben mégis úgy érzem, hogy kicsinyes dolog volna ezen fennakadni.

A legnagyobb problémát a segédváz átalakítása okozta

Régitől a modernig

A fiúknak az volt az alapelképzelésük, hogy a formavilágot ugyan régiesre veszik, de a bestiális sportmotor tulajdonságait igyekeznek megtartani. Sőt, apró, de kedves történet, hogy a srácok megpróbáltak az ECU és a kipufogórendszer segítségével többet is kihozni a motorból. De végül be kellett látniuk, hogy csak tudták, hogy mit csináltak a bajor mérnökök, így aztán végül inkább letettek erről az elképzelésről. De azért nincs miért panaszkodni: az S1000RR 200 lovacskája elég kell, hogy legyen.

A kísérlet után inkább a motor esztétikai átalakítására feküdtek rá. Manapság egyértelmű lenne, hogy az idomokat műanyag felhasználásával készítik. De nem ezek a srácok, akik egy nagyon könnyű alumínium ötvözet mellett tették le a voksukat. Azt hajlítgatták addig, ameddig a megfelelő formák ki nem kerültek a kezeik közül. A leganagyobb kihívást pedig saját bevallásuk szerint a segédváz átalakítása okozta nekik. A motorban található számos elektronika egy része ugyanis korábban ott lakott, de a megfelelő forma kialakításának érdekében nem hagyhatták érintetlenül.

Ennek a motornak természetesen versenypályán a helye

Egészen sajátos elem a kormány és az ülés között igencsak méretesre sikerült üzemanyagtartály. A 22 liternyi benzin befogadására alkalmas óriáspúpot a kor endurance versenyei ihlették. Tehát végül lett egy küllemre nagyon egyedi versenymotorjuk, aminek a külsőségei alatt az eredeti brutális technika lapul. Az, amiről még Talmácsi Gábor is azt írta, hogy utcára nagyon nem ajánlott. Csak aztán nehogy eldobják a helyi versenypályán egy kanyarban.

Fotók: motorcycle.com