A cikk első részét itt, a másodikat pedig itt olvashatjátok.
Mármint amennyiben igazán jól szeretnénk vezetni és jól érezni magunkat. Milyen motorral, merre menjek, mit kell vinnem, mibe csomagoljam és egyáltalán, hogyan viselkedjek? Belföld, vagy külföld, komp, vonat, vízum és még ezernyi megválaszolatlan kérdéssel, elintézetlen dologgal kell szembenéznünk indulás előtt.
Sajnos még sokan nincsenek tisztában azzal, hogy a motorjuk mire is való. Nem ismerik a lehetőségeiket, sosem tapasztalták meg a valós korlátokat. Egynapos útra bármivel mehetünk, hiszen ha fogcsikorgatva is de átvészeljük a kényelmetlen ülést, a kihagyott étkezést. A baj akkor kezdődik, ha több napon át kell szenvednünk. Nem ugyan az második, harmadik, sokadik napon is nyeregbe szállni, az ember napról napra kevesebbet bír, hamarabb elfárad. Ha már az első napon maximális távot mentünk, hamarosan elérkezik a pillanat amikor a fáradtságtól csökkenő tolerancia-szintünk miatt mindenkivel összeveszünk, elrontva az egész túra hangulatát.
A profi vezető tudja az adott túráról, hogy kinek, milyen motorosoknak szánta. Legyen karakán és tanácsolja el a túrától a várhatóan szenvedő alanyokat. A sportmotorosok maradnak a jó utakon, számukra a tempós motorozás az élvezetes. Hosszú útra kevésbé alkalmasa gépük, hiszen komfortja korlátozott és a csomagjaikat csak kompromisszumokkal tudják a motorra tenni. A túramotorosok már lassabban közlekednek, könnyebben letérnek a rosszabb mellékutakra, elegendő tárolójuk van, akár két személy csomagjához is. A kényelem miatt hatalmas távokra is képesek. A túraendúrósok szeretik a kihívásokat, burkolatlan útra is bátran lekanyarodnak, keresik a kalandot. Általában egyedül bolyonganak a világban, így az utas helyét is kitöltheti a felszerelés. A megtett táv lehet nagy, vagy lehet minimális az úttalan utak miatt. A csopperesek leginkább szeretik megmutatni a motort mindenkinek. Felépítésükből adódóan nagy távolságokra ritkán mennek, a motorhoz hozzátartozik a “keménység” – így még akkor is mosolyognak, ha mindenük fáj az üléstől. A nagyrobogósok minden letező kényelemmel bírnak, “guruló fotel” a titulusuk. Mégis valahogy kevesen választanak nagy távokat ilyen motorokkal, talán a kisebb kerékátmérő okozta bizonytalanság miatt.
Ha valaki nem ismert magára teljesen, az ne aggódjon, hiszen mindig vannak kivételek, akik csopperrel endúróznak, sportmotorral keresik a kalandot, és endúróval róják az autópályákat. A lényeg, hogy a motor legyen minden esetben száz százalékos. A gumi többet bírjon, mint a valós táv, de a fékeket vagy az olajcserét se számoljuk ki centire.
A pakolás talán az egyetlen dolog a motoros túrázásnál, ami meglehetősen egyéni szemlélet alapján történik. Mindenkinek más a fontos, így különbözőek a pakkok. Lehetne pikk-pakk csomagolni, de jobb ha átgondoltan tesszük, hiszen motorunkon soha nem elég a hely, valamint a csomagok súlyával is számolni kell. A tapasztalok azt mutatják, minél messzebb, több időre indul a túrázó, annál kevesebb minden kell. A rövid, egynapos túrák akár csomag nélkül is abszolválhatóak, de nem árt ha van nálunk defektjavító, egy melegebb pulóver és egy fél liternyi folyadék. Ezekre bármikor szükség lehet. A távolabbi célpontok eléréséhez már alaposabban érdemes pakolni. Személyes holmikból csak a legfontosabb, tisztálkodó felszerelés, pár kényelmet szolgáló eszköz. A vízről és a meleg pulcsiról itt se feledkezzünk meg. Egy ilyen pakoláshoz elég egy koffer, vagy egy közepes méretű táska.
A hosszabb, kalandosabb utakra már komoly fejtörést jelent bepakolni. Többnyire csak a túra végén derül ki, hogy a pakk felét nem is használtuk. Ruházatból kevesebb is elég, mossuk ki útközben. Mivel motoros túra, így a selyeminget, a zakót és az alkalmi cipőt bátran hagyjuk otthon. Helyet kell szorítani a kempingfelszerelésnek, a tartalék alkatrészeknek és a szerszámoknak. Számolni kell némi kajával, esetleg ajándékokkal, de a vízről és a meleg ruháról itt se feledkezzünk meg. Az egyik legjobb módszer, ha gondolatban végigvisszük a túrát, átgondoljuk az eseményeket és ahhoz kapcsolódva pakolunk be. De hova is? A legjobb a koffer, vagy koffer-rendszer, hiszen ezek vízállóak, zárhatóak, így biztonságosak. Ha nincs ilyenünk, akkor remek szolgálatot tesznek a különböző táskák ülésre, oldalra, tankra helyezve. Ezeknél sajnos a biztonság már nem tökéletes, de általában nem piszkálják a motorosok cuccait. Kisebb egyszemélyes menetekhez jó szolgálatot tesz egy hátizsák, de ne pakoljuk túl. Fontos, hogy a csomag súlya ne haladja meg a motor terhelhetőségét, mert alaposan megváltoznak a menettulajdonságok egy túlpakolt motornál, ami balesetveszélyes. Érdemes minden esetben csomagolási listát készíteni, akár a többi résztvevővel közösen.
A második oldalon jönnek a drága papírfélék: vízum, valuta… Lapozz!
Cimkék:
A Honda felélesztette a legendás Transalp típust is. Soros motorral készül, mint az Afrrica Twin - de vajon hogy sikerült?
Elolvasom »Régóta várjuk a Benelli középkategóriás új túraenduroit. Lássuk végre, mennyire felel meg a várakozásoknak a TRK 702 párosa!
Elolvasom »Méghogy 1000 köbcenti alatt nincs élet? 1000 kilométert tettünk meg egy 125-ös kismotorral, és még nézelődésre is futotta közben!
Elolvasom »Nemrég mutattuk be a magyar Serpentize motoros ruha márkát. A kínálatból talpig feketébe öltözve kezdtünk tartóstesztbe.
Elolvasom »
Muszlim országba ne menj, ha az útleveledben Izreali vízum van. Inkább cserélj útlevelet. Amerikaikat sem szívlelik sehol sem, ezért ha HD motorral mész, akkor inkább öltözz be canadainak (egy póló, jelvény), vagy lássák rajtad, hogy európai (magyar) vagy – szóval keletre nem a legjobb ötlet a piros-fehér (árpádsávos) sávozás , főleg ha még néhány fehér csillag is van a kék motorodon.
Nekem mindkettő volt az útlevélben, mégis túléltem, meg senki nem szólt egyetlen szót sem.