Nincs szükség a vázra!

Miből áll össze egy motor? Nagy vonalakban kell két kerék, felfüggesztések a motoros kényelméért és az akadályok jobb, gyorsabb leküzdéséhez, természetesen egy kormány, egy ülés, egy üzemanyagrendszer, egy erőforrás (esetleg nyomatékváltó) és persze a váz, amire, amibe az összes alkatrész kerül.

Azaz mégsem, a váz nem szükséges! Elsőre talán furcsának hangozhat az ötlet, azonban a Ducati most szabadalommal kívánja védeni. A #US 2009/0308677 A1 számú oltalmi igényt a Ducati tavaly még nyujtotta be az amerikai hatósághoz, ebben egy váz nélküli motorkerékpár terveit kívánják levédeni. A leírásban a fő alkotóegységek és a motor, mint alapvető teherviselő elem ilyetén kompozícióját írják le, valamint annak egy vázlatát mutatják be a csatolt tervrajzokon.

Persze régi motorosok most felhördülhetnek, hiszen az ötlet nem is annyira új. A közelmúltban is gyártottak olyan motorokat, amelyek (ha nem is teljes mértékben) az erőforrást használták teherviselő elemként is.  Az egyik (ha nem a legkorábbi) ilyen motorkerékpár a német Windhoff 750/4, egy sornégyes, 746 köbcentiméteres antik darab 1927-ből. A folyadékhűtésű (olaj!) erőforrást, az arra épülő motort egy Dauben nevű mérnök tervezte, aki a későbbiekben a Mercedes-Benznél folytatta munkáját. A masina egy meglepően kezes, merev vázú szerkezetű gép volt, hála a tényleges teherviselő elemnek, az erőforrásnak.  A motor minden tekintetben megelőzte korát, a külső elem nélküli, az aggregátba integrált hűtőrendszer, az erőforrás teherviselő elemként történő alkalmazása, valamint a blokk elkészítése – a teljes egészében alumínium öntvény, és az SOHC szelepvezérlés messze előremutató megoldások voltak. A masina nem is lett olcsó, 1750 német márkába került, amely majd tíz százalékkal magasabb volt az 1600 márkás nagy kortársé, a BMW R63-asé. Bár a Windhoff volt az első említésre méltó motor ebben a sorban, korántsem a legutolsó. Korunk egyik legendája, a repülő Kiwi, azaz az új-zélandi John Britten saját mérnöki tudására alapozva, műhelyében csupán barátai segítségével egy roppant sikeres motort alkotott hasonló koncepcióval, a Britten V1000-est. A kétkerekű szinte minden alkatrészét ő maga tervezte és készítette, és olyan, akkoriban ritkaságszámba menő anyagot is alkalmazott motorján, mint a karbonszálas műanyag. A könnyű, merev szerkezetű V2-es masina kategóriájában roppant sikeres volt, ami tekintettel egy-emberes termék mivoltára még inkább figyelemre méltó.