V8-as szörnyecske a múltból

Thumbnail
V8-as szörnyecske a múltból

V8-as szörnyecske a múltból

2009. december 22. - - Hír Nem - 3 perc olvasás


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Állítsd be az OnRoad.hu-t
megbízható forrásnak!

Moto Guzzi V8 Otto Cilindri 1955-1957 (galéria nyílik)

Minél nagyobb, annál jobb – tartja a mondás. A motorok fejlesztésében is hosszú ideig a minél nagyobb teljesítmény elérése volt a domináns szempont. Mára azonban ez a szemléletmód olyan motorokat eredményezett, mint a sorozatgyártott Boss Hoss, a ritka, egyedi építésű V8-as, V10-es vagy éppen V12-es megalomán szörnyek. Azonban maga a konstrukció nem jelenti automatikusan az óriási méretet, cikkünk tárgya, a Moto Guzzi V8 avagy Otto Cilindri egy mindössze 500 köbcentis versenygép volt az ötvenes években.

A gyakorlatilag előd nélkül született gép évtizedekkel előzte meg korát. Az erőforrás maga egy 90 fokos hengerszögű, vízhűtéses, V8-as, négyütemű, dupla vezérműtengelyes konstrukció. A saját idejében óriásinak számító, 68-72 lóerős teljesítményt 12000-es fordulaton produkálta a masina, aminek elérésében a V8-as konstrukción és a DOHC vezérlésen kívül kulcsfontosságú volt az összesen nyolc, minden hengerhez külön szerelt Dell’Orto karburátor. Az 1955 és1957 között versenyzésre használt masina különleges aggregátjának kompakt méretét az alkatrészek kicsinyítésével érte el a Guzzi. Az erőforrás mindössze 45, míg a komplett motor alig 150 kilogrammot nyomott a mérlegen. Sajnos az óriási teljesítményhez a kor technológiai szintje elégtelen volt, a géphez nem voltak megfelelőek a felfüggesztés és a fékek. Az alkatrészek pedig nem bírták a versenyszerű használatot, a motor előállítási és üzemben tartási költsége is óriási volt. Érdekesség, hogy az évek során az eredetileg 6 fokozatú váltót először 5, majd 4 fokozatúra cserélték. A versenyzéshez kétféle idomzatot használtak: a klasszikus, közismert ruha a motor teljes elejét (az első kerékkel együtt) védi a menetszéltől, de létezett egy modernebb, a kereket szabadon hagyó változat is. A paripa képes volt elérni a 280 kilométer per órás csúcssebességet (!!!), amelyet a V8 aktív versenyzésből történő kivonása után évtizedekig senki nem tudott túlszárnyalni a GP versenyzés történtében.

Ezt a korabeli szörnyet néha még beindítják, a V8-as versenymotor hangja igazán (motoros) szívet melengető.

A masinát az általa jelentett technológiai ugrás miatt beválasztották a 10 valaha volt legjobb motor közé, de kvázi sikertelensége miatt csak a 9. helyet tudta megszerezni.