A quadozás méltatlanul háttérbe szorított sport hazánkban, és ezért nem csak a forgalmazók felelősek. Ugyan Magyarország meglehetősen sík, ráadásul mezőgazdaságban erős terület, emiatt nem sok hely van a négykerekűek használatára, de elterjedésüknek legfőbb akadálya mégis a törvényi szabályozatlanság. Kevesen tudják, mi az, ami legális, kaphat-e és ha igen milyen rendszámot, és mik a kötelező előírások egy quad esetében. Gyors változásra nem számíthatunk, már a kétkerekűek is lényegtelen hibaszázaléknak számítanak az autókhoz képest a közlekedési tárcánál, a quadok törvényesítéséhez meg aztán végképp nem fűződik senkinek érdeke, legalábbis törvényhozói szinten. Európa többi részén sikerült megoldást találni erre a nyilvánvalóan társadalmilag kevésbé fontos, kisebbséget érintő problémára is. A hazánkban forgalmazott munka és sportquadok jelentős része rendelkezik utcai közlekedést lehetővé tevő felszereltséggel, gumival és engedélyekkel, egyelőre úgy néz ki, fölöslegesen. A magunk részéről a probléma felemlítésével próbálunk segíteni a faramuci helyzeten.
Bár az onroad.hu olvasótáborához hasonlóan, én is a kétkerekű motorokért rajongok, örömmel próbálok ki más technikai eszközöket is. A quadozással kapcsolatban kevés, ám annál fájdalmasabb élményem gyűlt eddig, emelkedőn rám boruló munkaquad, hátsókerekezés közben túlhúzott, kézfejrongáló sportquad, ugratáskor vállrándító versenyquad az eddig mérlegem, így több évvel az első próbálkozások után is komoly tisztelettel közelítem a témát. A Yamaha szervezte Raptor Kupáról sajnos keveset hallani, bemutatása remek alkalomnak tűnt egy könnyed sportquad kipróbálához.
Nincs rendszám, pedig a túrázáshoz jól jönne
Elsőre meredek ötletnek tűnt nulla tapasztalattal egy ismeretlen járművel rögtön versenyen indulni, de a szervezők meggyőztek arról, hogy jó móka lesz. Hittem nekik. A Yamaha három járművet forgalmaz ebben a kategóriában, két nagyteljesítményű, vízhűtéses 450-est, az egyik a hagyományos sportquad, a másik az új R modell, ami a boltból kitolva alkalmas versenyzésre, valamint a 350-es, léghűtéses kezesebb sportquadot, amire a választásom végül esett. Pár perces próba alatt kiderült, hogy a 450R mindenben jobb, már a versenyzést illetően: laposabb, erősebb, stabilabb, talán az irányíthatósága is jobb, de ismerve a hazai quadversenyek létszámát, ez kevés embernek jelent igazi előnyt. A 350-es kezessége a versenypályán kívül számít igazán, ahogy egy Fazer is jobb túrázni, mint egy idegbeteg, de szupersportos R6.
Az YFM350R tehát egy sportkinézetű túraquad, kényelmes és viszonylag magas üléspozícióval, nyomatékos és takarékos blokkal, aminél fontosabb a megbízhatóság és élettartam, mint a nyers erő. Na nem mintha híján lenne a tolóerőnek: teljes gázt adva a hüvelykujjammal meglepő gyorsulást produkált, bőven többet tud, mint amire egy sportosabb erdei csapatáson szükség van. A futóműve is a göröngyös földutakon remekel, sokkal jobban kezeli az úthibákat, mint a sportquadoktól megszoktuk, miközben ez nem megy az irányíthatóság rovására. Ezt a könnyű kerekeknek, progresszív rugóknak, és az eltalált hangolású lengéscsillapítóknak köszönhetjük, teljesen elnyelik a kisebb gödröket, míg a nagyobbak ütését megfelelően csillapítják. Bár technikailag meglehetősen erős a modell, műszerfalra, visszajelzőkre ne nagyon számítsunk egy sportquad nyergében, itt az ami nincs az nem tud letörni filozófia érvényesül. A négykerekűek ugyan sokkal könnyebben kezelhetőek kezdő szinten, mint egy krosszmotor, bizonyos tempó felett azonban nem ritka a quad felborítása, ami különösen egy többcélú, sok kiegészítővel felszerelt járműnél komoly károkhoz vezethet.
Sportos quad, kezdőknek is ajánlható kezelhetőséggel
Nem így a 350-esnél, aminek rugalmas műanyagjai, kompakt felépítése és kevés fölösleges extrája miatt, az esetleges borulás nem jár a túra azonnali feladásával. Na nem mintha annyira könnyű lenne kimozdítani az egyensúlyából, meglehetősen alacsonyan van a súlypont, és bár magas és keskeny építésűnek látszik, ragaszkodik a talajon maradáshoz a négy kerék. Hajtva ugyan csak a hátsó kettő van, de ez csak a legnagyobb sárban jelenthet ideiglenes problémát, könnyű súlya miatt két ember akár ki is tudja emelni, ha elakad. A hátsókerékhajtás ugyanakkor remek szórakozás, jobban megy keresztbe, mint egy tuning zsiga, és gázzal még gyors, csúszós kanyarban sem alulkormányzott. Legyen az egy szűk ösvény vagy széles alföldi földút, túrázásra, sportolásra remek választás, még kezdőknek is. Na de milyen érzés versenyezni vele? A következő oldalon kiderül.
Az idei Yamaha Raptor Quad kupára nevével ellentétben bármilyen, széria quaddal lehet nevezni, minimális módosítások a kiírásnak megfelelően megengedettek. Három kategória van, az indulók lészámától függően, 250cc-ig, 400 cc-ig és 400 feletti csoportban indulhatnak az amatőr versenyzők. A keceli futamon ismerkedtem meg a lebonyolító Dakó Kft. Yamaha értékesítési vezetőjével, Domokos Ferenccel, aki a sorozat lelke, és aktív résztvevője. Az importőrhöz hasonlóan, biztosított arról, hogy minden flottul fog menni, és élve hazajutok. Az edző körök tempója után egyáltalán nem voltam ebben biztos. A pálya mellett egy ovális nyompáron ismerkedtem a versenymotorommal, gáz hüvelykujjal, kiülés a quad mellé kanyarban, kigyorsításkor keresztbe haladás volt a tanulnivaló, negyedóra alatt teljesen le is fárasztottam magam, alig észrevehető fejlődést produkálva.
Teljesen reménytelennek tűnt, hogy sikerüljön végre a quad mellé kuporogva keresztbe kanyarodni
A pálya szerencsére az idén minden versenyen Short-track, azaz nincs ugrató, technikás huppanók, hanem egy viszonylag sík, pár kanyarral tűzdelt tempós kör, ahol alig kell elvenni a gázt. Már aki meri nyomni egyáltalán ugye, mert én a pálya felét motorfékkel tettem meg, tetézve a lóerőhiányt, amit ekkor még egyáltalán nem éltem meg hátránynak. Az sem okozott meglepetést, hogy utolsó helyről vártam a versenyt, bár a versenyen csak amatőrök indulhatnak, a felkészültség nem volt kizáró ok. Az élmezőny komoly tempóra képes, nem lennék meglepve, ha néhányan komolyabb bajnokságban folytatnák a jövőben, különösen a fiatalok közül. Ami sokkal jobban meglepett, az a versenyzők szerény létszáma. Az off-road motorversenyek komoly mezőnyt vonzanak, míg a quados kupákon ehhez képest alig indulnak, pedig sportos négykerekű is sok fut az országban. Biztosan nem a versenyzés költsége lehet ennek oka, hiszen a quadok nem olcsóak, ellenben a nevezés és a közvetlen kiadás nagyon is az. Talán könnyebb az erdőben és földutakon legénykedni, mint megmérettetni egy versenyen, ahol kiderülnek a technikai és erőnléti hiányosságok. Nem tudom a valós okát, ez csak találgatás, mindenesetre tudástól függetlenül, hatalmas élményt hagynak ki, amely a motorsport legtöbb ágával ellentétben ráadásul nem is kerül relatív sokba.
A quad verseny szokatlanul kevés ideig tart, mindössze pár perc az egész, mégis a legtöbben az erőnléti kihívást tartják a legnehezebbnek. Szokatlan a mozdulatsor, amit egy kanyarbevétele igényel, ráadásul a pattogós kecskéket nem lehet urasan, kevés mozdulattal a földön tartani. Én pont az ellenkező problémával küzdöttem: az erőnlétem megfelelő volt, a heti 1-2 kerékpár edzés minden motorsportnál hasznos állóképességet biztosít, de az istennek nem voltam képes a mozdulatsor elsajátítására, ami a gyorsasághoz szükséges. A 350-es nem könnyítette meg a dolgom, amilyen jó lehet csavargásra, a pályán annyira esetlen volt a speckó 450R-ekhez képest. Egyrészt magas, hosszú rugóúttal, ami miatt kényelmes, de nagyobbat billen. A 350-es blokk igen megbízható hosszú távon is, de a verseny pár perce alatt leginkább gyengének éreztem a többiekéhez képest, bár nekem még így is félelmetesnek tűnt. Az első versenyen taktikusan arra építettem, ami a pályamotorozásnál gyakran beválik: a rajtnál a legtöbb amatőr fél a motortól, így akár 3-4 sort is előre lehet jutni a városban összegyűjtött rutinnal, 0-50km/h között, tehát nagy gáz, kis kuplung és előre terhelés. A quadoknál ez nem működik, ezt egy videóval rögtön be is tudom mutatni, hátul a fehér quaddal indultam:
Igen, azzal, amelyik majdnem hanyatt vágódott, és végül utolsóként jött el. A helyezésemet az egyre gyorsuló köreimnek köszönhetően tartottam, és pontszerző helyen értem be, mint mindenki más, bár néhány versenyzőtől sikerült kört kapnom, na de ez a legjobb hazai versenyzőkkel is megesik.
A második futamra jobban összeszedtem magam, a rajtnál kettesben indultam, így sikerült pozíciót nyernem. A kanyarokban is teligázzal sodródva próbáltam nem utolsó lenni, sikertelenül. Az utolsó helyet három körrel a vége előtt szereztem vissza, és pár kanyaron belül lemaradtam a visszatámadástól. Az eredmény nem keserített el, quadot próbálni jöttem, és magamtól sosem mentem volna ilyen tempót. Tisztán érzem, hogy nem nekem való ez a sport, sem a jármű, de mégis emlékezetes maradt a nap, amikor quad versenyzőként pontszerző helyen értem be egy igazi országos sorozatban. Ha van egy alkalmas quadod, ne hagyd ki az élményt!
A hátralevő két verseny időpontja: szeptember 6. (vasárnap), Mórahalom és szeptember 20. (vasárnap) Kecskemét. A Yamahával rajthoz álló versenyzők nevezési díja 6000,- Ft helyett 3000,- Ft. További kedvezményekről bővebben a verseny nem hivatalos weblapján
