Bizonyos kereszteződésekben nem időzítő alapú program vezérli a közlekedési lámpákat, hanem egy, a fémdetektorokhoz hasonló, mágneses elven működő szerkezet, amely az aszfaltba van építve. A gond ezzel csak az, hogy az érzékenységét nehéz jól beállítani, az esetek túlnyomó részében a motorost nem érzékeli, így az ott állhat a kereszteződésben míg kihuny a Nap. Mi ilyenkor a teendő?
Amerikában láthatóan az, hogy hetedik államként Dél-Kaliforniában is törvénybe írták, hogy ha nem vált a lámpa, a motoros igen körültekintően átkelhet a kereszteződésben a piros jelzés ellenére is. Hogy ugyan honnan tudja a motoros, hogy az adott kereszteződésnél éppen van-e érzékelő vagy sem, és hogy ha nincs, hogyan lehet felelősségre vonni, ha ő azt mondja, hogy „már olyan régóta volt piros, hogy azt hittem érzékelős kereszteződés” azt nem tudom. Persze a törvénynek van értelme, különben a törvénytisztelő motoros éhen halna a kereszteződésnél. A törvénynek ellenzői is akadnak , akik azt állítják, hogy ezt a kérdést nem ilyen módon, hanem műszaki megoldásokkal kellene megoldani.
Emlékeim szerint egy magyar fórumon jött elő erre a problémára egy megoldás. Nevezetesen az, hogy a motor aljára egy erős mágnest (például hangszóróból kiszereltet) kell építeni, amelyet így már érzékel a szenzor. Többen arról számoltak be, hogy a trükk tökéletesen működik.
Erről a következő vicc jut eszembe, ami szakállas ugyan, de vannak fiatal olvasóink is:
„Az 1960-as években a NASA az űrprogramja során hatalmas problémával találta szembe magát: a golyóstollak működési elvükből következően nem működtek a súlytalanság állapotában. Beindítottak egy programot, amely során mintegy 1 millió dolláros költséggel sikerült egy súlytalanságban is tökéletesen működő íróeszközt elkészíteniük.
A szovjetek eközben ugyanezen problémával találkoztak. Rövid tanakodás után úgy döntöttek, hogy a probléma megoldásaként ceruzát használnak… „ (forrás: www.vicclap.hu)
