Minden lében kanál

Talán a válság hívta életre? Esetleg egy jól átgondolt válasz a jelenlegi vásárlói igényekre? Bármi is legyen az igazság, örülhetünk, hogy megszületett!

Őszintén megmondom, nem voltam elájulva a kis Honda kipróbálásának lehetőségétől, de a munka az munka. Hiszen bizonyára sokak érdeklődésére számíthat ez az apró mindenes, amely egyaránt alkalmas mindennapi munkára, és mint utóbb kiderült, akár szórakozásra is kiváló. Felhúztam hát terepes gúnyámat, és nekiláttam a kis újonc kifaggatásának. Mivel az elsőre nyilvánvaló volt, hogy aszfalton, épített úton tanúsított képességei nem robbantanak adrenalin bombát a vérembe, így inkább a terepes kvalitásait igyekeztem alaposabban górcső alá venni, hiszen (mivel ez egy mindenes) tudnia kell azt is. A Hondások ugyan előre szóltak: ne kövessem el azt a hibát, hogy kőkemény crossgépekhez vagy versenyendurókhoz hasonlítom a kicsikét, de ezt amúgy sem cselekedtem volna meg.

Ismerkedjünk!

Elindulva a budaörsi Honda bázisról azonnal szembetűnt, mennyire kényelmes a jószág. Egy piros pont azonnal befigyelt neki, ez egyébként is jól áll a Hondáknak. Az ülés pont kellően széles, éppen megfelelően párnázott, az utasnál pedig már-már luxus kényelmű (a konkurensekhez képest). A tükrökben kiválóan látszik minden. Jól néz ki, és megfelelően informatív a kis műszeregység is, amely teljesen digitális, a kis ellenőrző ikonok kivételével (efi, refi, index, vízhőfok, neutral - nem ebben a sorrendben) minden információt a digit kijelzőről kapunk meg. Van ugye a sebességmérő, továbbá egy teljes megtett út mérő, két napi számláló, óra, és az üzemanyagszint jelző. Nem is kell több.

                                       A menetdinamika sem okozott meglepetést, ezt vártam: talán a "szolídan megfontolt" jelző illik rá a legjobban. Semmi hirtelenség, semmi meglepi, szépen lineárisan gyorsul, viszont nagyon kiszámíthatóan. Három perc után pontosan tudjuk, mi fér bele és mi nem. Azért kipróbáltam, mit tud a gép, hiszen a Hondások szerint például futároknak is éppen ideális lenne a kis CRF, egy futárnak pedig néha gyorsan oda kell érnie a címzetthez. Tehát irány a pálya! Az érdi emelkedőn 127-ig kúszott fel a sebesség és azt tartotta is úgy, hogy egyáltalán nem éreztem a blokkon semmi fajta kínlódást. Látszik, hogy a CBR250-ből átemelt egyhengeres ennél jóval többre is képes lenne más helyzetben. Ide azonban ez bőven pöpec.

Ennél a tempónál a futómű is tökéletes partner, semmi idegbaj, nyugisan követi a kívánt irányt, a magasra emelt, ilyen sebességnél vitorlaként viselkedő első sárvédő ellenére sem szitál egy jottányit sem az eleje. A klasszikus endúró szabvány szerinti elöl 21, hátul 18 collos felniken gyárilag bütykös IRC gumik feszülnek, amelyek tökéletesen kiszolgálják a motort minden helyzetben.

A kelléktár

Ha már ide keverdetünk, jöjjenek gyorsan a főbb műszaki részletek. A váz egy egyszerű, de a célnak tökéletesen megfelelő, egymáshoz csavarokkal rögzített ovál és kör profilú acélcsőváz kombináció. Oké, a kukacosok kedvéért van benne vagy húsz centi kocka profil is. A blokk, mint említettem a 250-es CBR-ből érkezett, de alaposan áthangolták, hogy az alsóbb fordulatszám-tartományokban is megfelelő nyomaték (maximum 22 Newtonméter) álljon rendelkezésre, valamint az endurós igénybevételnek is megfeleljen. Legnagyobb teljesítménye 24 lóerő 8'500-as fordulaton. Mindez tökéletesen elég a 144 kilogrammos motor kiszolgálásához. A CBR hatos váltója is maradt, ami nem rossz, de ide megítélésem szerint bőven elég lett volna egyel kevesebb fokozat is.

A futómű egy a gyár által belőtt (egyébként nem állítható) rendszer: elöl fordított, 43 milliméter csőátmérőjű, osztott funkciójú Showa teleszkópvillából, hátul himbás rendszerrel a szépen kivitelezett alumínium lengővillához kapcsolódó, központi rugóstagból áll. Ezek egyébként jó lágyak, de úgy gondolom, hogy a gyári beállítás egy megfelelő kompromisszum a mindennapokra. A kuplung a már ismert, bowdenes működtetésű, kulturált szerkezet, könnyen jár, nem fárasztja el az ember kezét még terepen, sűrű akciózás közben sem. A fékek a Nissintől jöttek, semmi extra, pont amennyire szükség van, de a perforált, szimpla, hullámos tárcsák igen jól mutatnak a motoron. A fém tank 7,7 liter üzemanyagot tud befogadni, így figyelembe véve a gyár által megadott átlag 2,5 literes száz kilométerenkénti fogyasztást, ez egy igen tisztességes, akár 300 kilométeres hatótávot is biztosíthat a motor tulajdonosának.

A második oldalon jönnek a tereptapasztalatok. Csak keményen!