Dán finomság csak műértőknek: Nimbus
Ha veterán motorokról van szó, általában mindenki avítt angol, német, olasz vagy éppen amerikai motorokra gondol. Azonban motorokat több száz gyártó készített, némelyik felújított motor mind a mai napig rója a világ útjait.
Mi itt a „keleti blokkban” , a hajdanvolt német érdekszféra egykori tagjaiként jobban ismerjük az orosz technikát, a BMW-ket, MZ-ket és Simsonokat, hogy a hazai Pannónia, Danuvia márkákat már ne is említsem. Persze a megszállottaknak nehéz újdonságot említeni, már ami a régi motorokat illeti: avatott körökben a több száz egykori motorgyártó (csak brit gyártóból több mint 80 létezett) típusairól, egyes példányiról órákig tudnak beszélni ezek az emberek. Az egyik ilyen, hazánkban kevésbé ismert márka a dán Nimbus.
Type A és B – a kályhacső
Mint annyi más gyártó esetében, a cég profilja először nem a motorkerékpárok előállítását foglalta magában. A Nimbus a tulajdonos Fisker és Nielsen vezetésével elektromotorokat, és Európában először elektromos porszívókat gyártott 1910-től. Fisker egy nap látott egy leparkolt motorbiciklit, de mérnöki szemének nem tetszettek a rajta található megoldások, így eldöntötte, hogy elkészíti saját motorkerékpárját. A prototípus 1918-ban készült el, azonban nem került azonnal gyártásba. Az erőforrás egy 746 köbcentiméteres, akkoriban szokásos IOE szelepvezérlésű, a masina hossztengelyével párhuzamosan beépített sornégyes konstrukció volt. A motor olyan korát megelőző megoldásokat alkalmazott, mint a kardánhajtás, az első-hátsó felfüggesztés, az olajfürdős tengelykapcsolóval ellátott háromfokozatú váltó és a vázba integrált tank. A masina gúnynevét ( „Kakkelovnsrør” - kályhacső ) pontosan a tank miatt, annak furcsa, hosszúkás alakja miatt kapta . Az erőforrás maximális teljesítménye 9-10 lóerő volt, ez elegendő volt a 70 kilométer/óra utazósebesség tartásához, a gépsárkány csúcssebessége pedig körülbelül 85 kilométer/óra volt oldalkocsival és 100 anélkül.
1920-ig még két másik példány készült, de a tömeggyártás csak azután indult meg, hogy a cég korlátolt felelősségű társasággá alakult át. A motor ára az előremutató konstrukció miatt magas volt, egy korabeli Ford T-modell árával vetekedett, így az értékesítés mennyisége elmaradt a várttól. Válaszul Fisker minden lehetséges versenyen elindította a masinát, néha ő maga állt a rajthoz vele. Bár nagyobb teljesítményű versenytársakkal kellett szembenéznie, a megbizhatósági és hosszútávú versenyeken szép eredményeket ért el. Számos dán, svéd, német és egyéb versenyen brillírozott, azonban az értékesítést ezt kevésbé befolyásolta. 1919 és 1928 között összesen 1252 darab készült a motorból két fő változatban. A B változat 1924-ben készült a motor első felfüggesztésének feljavításával , ez volt az egyetlen lényegi különbség az előd A modellhez képest. A magas ár, a lanyha érdeklődés, a motorokra 1924-ben kivetett értékesítési adó valamint a ’20-as évek gazdasági válsága megpecsételte a masina sorsát.
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Nyomtatóbarát
Oldal küldése ismerősnek















Hozzászólások
a hazai motorokat mindeol előnyben részesítik..
azért ez a dán megálta a helyét pedig volt más is...jó jó mégis csak dán és ez is közrejátszott. de volt választási lehetőség.
a pannónia az anyagminőség a korszerűsítés terén nem volt a toppon azért...korlátozottak voltak a lehetőségeik.
a piaci igényeket kell nézni nem "tervezni"
azért ne felejtsük el hogy a pannonia tervgazdaságba született bele míg ez a motor a kőkemény piaci versenyszférába...
nem a "jó lesz így is nincs más ugyse" felfogás alapján ugyhogy....
Azért ez nem egészen így volt. A Pannóniánál folyamatosan fejlesztettek, még a '79-es megszüntetés előtt is (ld. P21). Technikailag naprakészek voltak az utolsó pillanatig, olyannyira, hogy a Yamaha át akarta venni a gyárat, csak az elvtársaknak nem tetszett az ötlet. Biciklikre nagyobb szüksége volt az országnak...
Másrészt, ha jól értettem, azért a dánokban is volt/van egy kis gazdasági nacionalizmus. 1998-ban még a Nimbus volt a legnagyobb számban regisztrált motorkerékpár az országban! Szóval ott sem volt azért teljesen nyílt, piaci verseny...
"kiváncsi vagyok, mennyi Pannónia van most üzembe helyezve..."
azért ne felejtsük el hogy a pannonia tervgazdaságba született bele míg ez a motor a kőkemény piaci versenyszférába...
nem a "jó lesz így is nincs más ugyse" felfogás alapján ugyhogy....
Számomra az a leghihetetlenebb, hogy egy motort, apró változtatásokkal ugyan, de 26 éven keresztül gyártottak. Ua. a váz, kvázi ugyanaz a blokk ennyi éven keresztül, nem egyszerű. Ja és persze a 4000 üzemképes példány sem semmi - kiváncsi vagyok, mennyi Pannónia van most üzembe helyezve...
Atyavilág!
És a félig burkolatlan vezérlés mit szól ahhoz a homokos környékhez?
Ma már a motorosok egy része (remélem a kisebb) már akkor is teljesen tanácstalan, ha a motorja egy kicsit rángatni kezd, ök meg...
Minden tiszteletem az övék. Viszont én biztos nem így "ápolnám" a fél évszázados motoromat.