A modern légzsákos motoros ruhák alapjai

A motorosoknak – és valójában a lovasoknak is – készült légzsákos ruhák különböző változatokban léteznek már egy ideje. A korai időkben a védelmi rendszer még úgy működött, hogy egy egyszerű huzal kötötte össze a motorost és a motort. Vagy éppen a lovast a ló nyergével. Ha ez kioldódott, akkor a légzsák-rendszer működésbe lépett. Valahogy úgy, mint a futógépek biztonság zsinegjei, ami ha érzékeli, hogy a gép kapcsolata megszűnt a biztonsági kapcsolóval, akkor leállítja azt. Ez a technológia ma is létezik – és jól is működik -, azonban születtek sokkal fejlettebb rendszerek is. Ezekben már modern szoftveres érzékelők gondoskodnak arról, hogy a megfelelő időben durranjanak be a zsákok.

Kettőn áll a vásár

Ilyen számítógépes vezérlésű légzsákos ruhát jelen pillanatban az Alpinestars és a Dainese kínálatában találunk. Mindkettő egy kicsit másképpen működik, de abban megegyeznek, hogy már nem kell közvetlen összeköttetésben lenniük a motorkerékpárral. Mindkét rendszert a kétezres évek elején kezdték el fejleszteni, és mindkettőnek jellemzője, hogy – sajnos – leginkább csak a motorsportok legfelső kategóriáiban érhetőek el. Természetesen akadnak utcai kabátok is. Ameddig előbbinek az ára tényleg csillagászati magasságokat verdes, addig utóbbit szimplán csak aranyárban mérik. Persze az örök igazság él. Ha pénzed van, mindent megkaphatsz. De ameddig a kis magyar valóságban egy 50 ezer forintos kabátért már úgy adjuk oda a pénzünket, mintha a fogunkat húznák, addig nem nagyon várható, hogy az utcán tömegével jelennének meg azok a motorosok, akiknek ilyen kabát védi a testét. Pedig ennek a technológiának mindenki számára elérhetőnek kellene lennie, de erre még várnunk kell.

A korai légzsákos ruhák még egészen másképpen működtek

Az Alpinestar féle Tech-Air system, és a Dainese által használt D-Air működésében lehet találni hasonló pontokat. A D-Air érdekessége, hogy a találmány alapvetően magyar szabadalomból nőtte ki magát. Straub Tamás kezdett el vele kísérletezni, még a hetvenes évek végén. Alapvetően mindkét rendszer arra épül, hogy a motoros egy speciálisan kialakított kabát alatt egy légzsákos mellényt visel, ami a baleset pillanatában gyorsabban reagál, mint ahogy az ember pislogni lenne képes. A ruha a kulcscsontok, a bordák és a törzs körül nyújt védelmet.

A Magyar Szabadalmi Közlöny 1977. évi 9. számának egyik oldala

Jókor, jó helyen

Az említett két nagy gyártó ruhái a beépített gyorsulásmérőknek és három giroszkópnak köszönhetően érzékelik az ütközés pillanatát. A Dainese rendszere ezen felül még kiegészül egy GPS egységgel.

A szenzorokból érkező jelek alapján a ruhában megbúvó központi elektronika másodpercenként hozzávetőlegesen 1’000 alkalommal számolja ki, hogy van-e éppen valami dolga. Ez többek között az ellen is védelmet nyújt, hogy a ruha rossz időpontban kapcsoljon vész üzemmódba. Így nem fog ráddurranni, ha például állóhelyzetben eldőlsz a motorral, vagy ha csak úgy elfekszel a fűben pihenésképpen.

Néhány év múlva emlékezzünk erre: utcára ne versenysportra valót vegyünk használtan

A légzsákos mellények világában fontos megkülönböztetni a versenysportra és az utcai használatra szánt darabokat. Ez azért lényeges, mert a felmerülő sérülések esélye más százalékos aránnyal oszlik meg. Amíg az utcai változatnál a mellény jelentős része összpontosul a mellkas védelmére, addig a versenytechnika nagyobb figyelmet irányít a bordák és a kulcscsont megóvására.

Lássunk egy rövid videót a D-Air rendszer fejlődéséről

Bár ez a védelmi technológia ma még méregdrága, reméljük hamarosan elérhető lesz a magunkfajta átlagos halandó ember számára is. Jó kezdet a két éve bemutatkozott BMW Motorrad Street Air by Alpinstars termékcsalád. Innen talán már tényleg csak idő kérdése, hogy az alsóbb kategóriákba is eljusson a cucc.