A legnagyobb motortervezők, első rész: Fabio Taglioni, a Ducati Desmo atyja

Akár olasz párti vagy, akár nem, ha motorozol biztos te is egyetértesz avval, hogy a Ducati név mára megkerülhetetlen fogalom lett. Ez főleg a 70-es években elért versenysikereiknek köszönhető, de a 90-es évekbeli WSBK uralomnak is van némi köze hozzá.  Ennek fényében egyeseket meglephet, hogy a kezdetek kezdetén csupán olcsó és némileg gyengus robogókat, illetve motorizált bicikliket gyártottak a pirosak. Aztán jött Fabio Taglioni, vagy ahogy anno hívták, Dr. T.

Alkotás közben

A doktor rendel

Pályafutását 1950-ben a Cessato-nál kezdte, mint dizájn szaktanácsadó. Erről a gyártóról annyit kell tudni, hogy leginkább a 75 és 100 köbcentis, sportos motorok gyártása volt a terepük. 1952-ben tovább is állt az FB Mondial-hoz, majd két év múlva már a Ducatinál volt fejes, méghozzá a technikai-, tervező- és kísérletező osztályoknál egyszerre. Nem sokat tökölt, tervezett is gyorsan egy 100 köbcentis, Marianna névre keresztelt motort, ami egymás után három Motogiro versenyt nyert meg 1955 és 1957 között. Aztán ’57-ben kiötlötte a mai napig imádott (vagy átkozott – mindenki döntse el magának) Desmodromic szelep működtető rendszert, avagy a Desmo-t. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy magát a rendszert nem ő találta ki a nulláról, hanem motorkerékpárokban ő alkalmazta először sikeresen.

Egy siker a sok közül

A technikai háttér

Mivel akkoriban az öntészet még nem volt annyira frankó mint ma, az anyagban kialakuló tökéletlenségek miatt gyengébb minőségűek voltak az alkatrészek. Ez alól a szelepek sem képeztek kivételt, amelyek mai szemmel nézve könnyen törtek. A másik gyakran előforduló gond a szelep lebegés volt. Ez annyit takar, hogy magas fordulaton a szeleprugók nem képesek visszajuttatni a szelepeket a zárt pozícióba. Magas fordulatból pedig a versenysportban azért elég sok van. A desmo vezérlésű hengerfejben viszont ugye nincs szeleprugó, így a Taglioni féle motorok többet forogtak, ami nagyobb teljesítményt jelentett.

Szobadísznek is elfogadnám

Először élesben

A forradalmi rendszert először a 125-ös, egyhengeres, roppant találó elnevezésű Desmo versenymotorban használták. Egyébként 1968-ig nem is került utcai motorokba a rendszer. Taglioni következő nagy dobása a Mach 250 volt, ami nem egy távolság- és sebességrekordot is megdöntött. A 70-es évek elején pedig megjelent az első 90°-os V2-es, amit a Ducati inkább L2-esként marketingelt, mivel az első henger majdnem vízszintes volt. Az 1972-es imolai versenyt Paul Smart már ezzel nyerte, de Mike Hailwood is ugyanezt a blokkot használta az 1978-as Man TT-n, ahol első lett. 1980-tól pedig már minden Ducati Desmo vezérléssel került kereskedelmi forgalomba.

Ez azért ott van a szeren

Bárki bármit is gondol az olaszokról és a különc megoldásaikról, a sikereiket azért el kell ismerni. 1991 és 2011 között 14 WSBK győzelmet aratott a Ducati, ami ékes bizonyítványa technikai tudásuknak. Taglioni úr 2001 nyarán sajnos elhunyt, de minden kétség nélkül mondhatjuk, hogy a doktor igazán büszke lenne!