Japán motor átépítést mindennap látni, na de egy Uralt?

Való igaz, hogy kicsit eltér a megszokottól ez a projekt, de azért érdemes írni róla pár sort. Oroszország harmadik legnagyobb városában, Novosibirskben lakik a különleges bobber lelkes alkotója, Roman Molchanov. Hogy miért fontos a helyszín? A város 1’500 kilométerre van az Ural motorok szülőhelyétől, Irbittől, ahonnan 1941-ben gurult ki az első gép.

A büszke alkotó

Miről is van szó?

A szóban forgó motor sem sokkal fiatalabb, ugyanis egy 1957-es gyártású IMZ M72-ről van szó. Annyit érdemes róla tudni, hogy a szintén nem mai BMW R71-et másolták le az elvtársak, retro motor rajongóknak onnan lehet ismerős a blokk. A meglehetősen alacsony  átlaghőmérséklet  miatt nincs túl sok profi átépítés Szibériában, vagy ha van, akkor az mind Roman műhelyében köt ki, aki már több mint harminc motort alakított át. Hogy miért esett a választása éppen az M72-re? Még Oroszországban is elég ritka látványnak számít, plusz mivel nincs benne semmi elektronika, egyszerűsége igazából egy faékével vetekszik. Magyarul nem sok minden tud elromlani benne. Azért a vázat itt-ott kicsit megerősítette, látszik, hogy hegesztésben profi orosz barátunk. A villákat is átszabta némileg: öt centivel lettek rövidebbek, de a belsejüket is modernizálni kellett kicsit.

Részleteiben is igényes iparos munka

Az első kerék egy Kawasaki Vulcan 800 hátuljából érkezett, a hátsó kerék pedig különböző felnikből lett összeállítva. Mivel az jóval szélesebb a gyáritól, így a hátsó vázat is némileg terpeszbe kellett vágni, hogy beférjen a méretes kerék. Elég mókásan mutatna ebben a környezetben egy arany Öhlins gáztartály hátul, maradt a gyári rugóstag felújítása. A benzintank eredetét rejtély övezi, az első fényszóró viszont egy echte orosz tankról van, a hátsó lámpa pedig valami öreg teherautóról. Szerintem jobb is ha nem tudunk többet. A hátsó sárvédőt viszont Molchanov maga formálta.

Innen is kiadja

A kipufogórendszer is teljes mértékben egyedi munka, de a blokk külseje az, ami igazán odavonzza a tekintetet. Miután felpolírozta kívülről, két héten át kocogtatta egy kis kalapáccsal. Elmondása szerint nagyságrendileg 150’000 kis ütlegelés kellett hozzá, hogy elérje a kívánt hatást. A végeredményt mi sem tudjuk hova tenni, de csúnyának egyáltalán nem lehet mondani.

Ehhez azért kellett némi türelem (értsd elvetemültség)

Ha azt nézzük, mennyi időt tett bele orosz barátunk, máris más szemmel nézi az ember ezt a szokatlan Uralt. Nekem mindenesetre bejön, üdítően hat, ha  a sok japán átépítés közt időnként feltűnik egy orosz csoda is. Na és nektek hogy tetszik?