A Honda PCX sokadszor vendégeskedik már nálunk. Megjelenésekor az akkor egyedüli nyolcadliteres változat, majd három évre rá az aktuálisan újdonságnak számító 150-es tesztjét olvashattátok. Az utóbbi írás után nem sokkal, a 2014-es modellévre egy igen alapos ráncfelvarráson esett át a kis nagyvárosi kétkerekű – így jelen tesztünk apropója nem annyira naprakész, mégis jogos a kérdés: milyen a ma kapható Honda PCX – miben jobb, mennyire változott az elődmodellhez képest. Mivel a Shark Evoline 3 tesztje miatt úgyis ott voltunk a Honda Szallerbeckben, kihasználtam az alkalmat, és az ötletes bukót a szalon tesztmotorján próbáltam ki. Egyúttal legalább a fenti kérdésekre is fény derült.

A második generációs (enyhén felfrissített) PCX láthatóan csinosabb elődjénél

Első benyomásra az tűnik fel, hogy a PCX csinosabb lett. Ennek fő oka az új első világítótest, amelyben izzókat már nem találunk, ugyanis az egész fénydiódás lett. Mivel ez egy alapvetően lakott területekre tervezett jármű, ennek a hasznossága vitathatatlan, hiszen az észlelhetőségünket mindenféle fényviszonyok mellett nagyban javítja – ami a túlélésért folytatott mindennapi küzdelemben több mint hálás dolog. Az alapsziluett nem változott, maradt egy nagyon kicsi, kompakt, rövid robogó – mégis sokkal jobb, mint elődje.

Ergonómiai forradalom

Talán a legtöbb kritika a Honda PCX első generációját az ülése miatt érte. A közepén ugyanis volt egy púp, amely nyilván az utas előrecsúszását hivatott megakadályozni, no meg egyfajta háttámlaként szolgálni a vezető számára. Ezek helyett (pontosabban mellett) azonban azt érte el, hogy aki kicsit is magasabbra nőtt a japán átlagnál, az már nem tudott tőle eléggé hátracsúszni a nyeregben, így nem fértek el a lábai a nem annyira bőséges lábtérben. Az újraformázott széken ez a probléma nyom nélkül eltűnt, és gyökeresen megváltozott a robogó teljes ergonómiája.

Az új ülés zseniálisan kényelmes lett!

A különbség valóban több mint szembeötlő. Elég megnézni 2013-as tesztünket, ahol kizárólag az ívbelső oldali lábam oldalra nyitásával tudtam elforgatni a kormányt, mert az máskülönben összeakadt a térdemmel. Itt a helykínálat látványosan megnőtt – pedig vélhetően csupán néhány centivel került ösztönösen hátrébb a popsim. Ez azonban elég ahhoz, hogy a térvédőm és a kormány között függőleges értelemben sokkal nagyobb hely legyen, és teljesen változatlan lábhelyzettel koppig tudjam fordítani a kormányt.

Hatalmas változás az elődmodellhez képest: elfér a térdem!

A taposólemezen előretolt lábbal fékezéskor is jól meg tudjuk tartani magunkat

Innentől a zseniális manőverezhetőség különösen élvezetessé válik, hiszen tornamutatványok mellőzésével is villámgyorsan ki lehet aknázni az elképesztően kis fordulőkört – vagy éppen úgy lehet flikk-flakkolni a sűrű forgalomban a kocsisorok között, mint szinte semmi mással. Vagyis tökéletesen kiélvezhető a két méternél kisebb teljes hossz, az 1’315 milliméteres tengelytáv és a nagy kormányzási szög együttese által nyújtott hatalmas előny.

A kipufogó formája is karakteresebb lett a legutóbbi frissítéskor

Elegancia az arcunk előtt

A ledes lámpák mellett a műszerfal is komolyan megújult. A külső gyűrűn körbeforgó sebességmérő olyan érzetet kelt menet közben, mintha a kis mutatódarabka a levegőben lebegne – pedig nem, csupán láthatóan hiányzik a belső része. Egyébként ezen kívül is alakítottak egy keveset az elrendezésen – például a motor automatikus leállását jelző zöld “A” betű pozíciója is máshol van.

Teljesen megújult a műszerfal – sokkal elegánsabb

Kényelem a sportosság rovására

A modellfrissítésről szóló sajtóanyag ugyan nem említette meg annak idején a futómű módosítását, én azonban mégis komoly eltérést vélek felfedezni az elődmodellel szemben. Ott külön ki kellett emelni a feszesre hangolt – vagyis remekül manőverezhető, mondhatni sportos – rugózást, amelynek mellékhatásaként a hazai utakon a komfort minden volt csak jó nem. Az aktuális PCX 150-es ezzel szemben szinte már-már végtelenül puha rugóstagokat kapott, így olyan remekül siklik át az úthibákon, hogy szinte el sem hisszük a mindössze 14 colos kerékméreteket. Keresztbordák, kátyúk, csatornafedlapok – mindössze kellemes himbálózást érezni, miközben áthaladunk rajtuk.

A dinamikájából vesztett a futómű, de a komfortja sokat javult

Ugyanakkor a korábbi dinamikus ívváltási képesség semmivé is foszlott: ahogy az első körforgalomban keményebben odatettem a PCX-et (nem valami haj de dinamikus csapatásra kell gondolni, éppen csak a tötyörgésnél kicsit gyorsabb haladásra), azonnal elindult alattam a himbi-limbi. Ami privát véleményem szerint a legkevésbé sem baj, hiszen ez a jármű sokkal inkább a helyváltoztatásról, a gyors nagyvárosi előrejutásról szól (a legnagyobb dugóban is), mint a vadállatias szerpentinezésről.

Változatlan erények

A ledes első lámpa nagyságrendekkel elegánsabb mint a korábbi modellen

Mindazon tulajdonságokra, amelyek az elődmodellhez képest nem változtak meg, nem szeretnék túl részletesen kitérni – hiszen azokat elolvashatjátok a korábbi tesztben. A 150-es erőforrással a PCX dinamikája tökéletesen elegendő a kellő városi menetteljesítményekhez – de amúgy megyei szinten is simán lehet mozogni vele, mert egy egészséges országúti tempót visz. Legfeljebb nem fogunk már bele a tempósabban suhanó pótosifák előzgetésébe, csak akkor ha extrém hosszú és jól belátható egyeneshez érkeztünk… A fogyasztás ugyanakkor továbbra is dicséretesen csekély, így a 2014 óta hat helyett nyolc literes tank tartalmával nagy biztonsággal mintegy 350 kilométert tehetünk meg két újratöltés között.

Kellően nagy a rekesz, akár egy zárt bukó is befér alá

A viszonylagosan kis kerekek pozitív hozadéka az értelmesen használható ülés alatti tárolórekesz. Ide a mindennapi élethez szükséges cuccok, illetve a parkolás idejére a bukónk is simán befér – tehát nem kell minden áron egy külső dobozt is vennünk a PCX-hez. A fékrendszer változatlanul maradt amilyen volt: éppen annyit tud, ami a kis tömegű és nem eszetlen száguldozásra való robogó defenzív vezetés melletti megállításához feltétlenül kell. Semmivel nem többet – de azt legalább jó visszajelzésekkel. Így határozott kézzel kell ugyan fognunk főleg az első féket, mégis jól érezhető, mikor kezdenének megcsúszni az alacsony gördülésű ellenállású gumik.

Ezzel már simán elmászkálnék!

A PCX 150 tehát egy remekül használható nagyvárosi közlekedési alternatíva maradt: ésszerű vételára és alacsony üzemeltetési költségei vonzóvá tehetik mindenkinek, aki napi szinten sokat kénytelen sűrű forgalommal terhelt útvonalakon megtenni. Dinamikája bőségesen elegendő, manőverezhetősége parádés, és mostanra eleganciája mellett a komfortja is teljesen elfogadható akár a magasabbra nőtt motorosok számára is. Komolyan mondom: most már elfogadnám saját részre is.

Továbbra is kiváló választás

Pontozás

Menet közben ez a mosoly nem lenne ilyen őszinte

Műszaki adatok