Hármunknak már szűk lesz!

A motorozáshoz hasonlóan jó móka a downhill: hegyről lefelé elképesztő tempóban száguldani – termeli bőven az adrenalint. Nem volt ez másként azon a forró nyári napon sem, amikor Jordan Hunter – többszörös downhill bajnok – és fivére egy kiadós csapatásra indultak az USA valamelyik hegységébe. Éppen lefelé száguldottak egy köves ösvényen, amelyet némi ugrató is tarkított – aztán egy beláthatatlan kanyarban, pont egy méretes elugrás után szembe jött valaki.

Hopsz, hármunknak ez bizony már szűk lesz!

Az extrém kerékpárosokkal egy időben és azonos helyen próbálta élvezni a terep és a technika adottságait egy terepmotoros kolléga, azonban ő az erőtöbbletből kifolyólag a fölfelé tartó irányt választotta. Annak rendje és módja szerint egymásnak is mentek, a két biciklis arc a bokorban kötött ki, míg szegény endúrós az ösvényen hemperedett párat.

Komoly baja egyik résztvevőnek sem esett, pedig a tempó nem volt kicsi – a bringások elmondása alapján nagyjából 45-50 kilométeres óránkénti sebességgel robogtak lefelé, a motoros is ilyen gyors lehetett. Szerencséjük volt, hogy nem akadtak össze, csak kölcsönösen kibillentették egymást az egyensúlyból. Érdekes megfigyelni, hogy egyikük sem kezd el veszekedni a másikkal – benne van a pakliban az ilyesmi eset: mindegyik fél tudja, hogy veszélyes, amit csinál. Aznap azért már biztos óvatosabban gurultak tovább.